Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal."

Mk 9,14-29.

HALL ENGEM VALAKI?

Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,24)

Rendszeresen imádkoztam a családunkban meglévő, a kábítószer, a szorongás és a depresszió okozta problémákért. Vajon meghallotta-e Isten imáimat? Csalódottságomban lassanként felhagytam az imádkozással. Ehelyett barátaimhoz fordultam vigasztalásért. Nagyon segítőkészek voltak, de éreztem, hogy valami hiányzik az életemben. Újra eszembe jutott az imádság. Ez talán nem is annyira a problémám azonnali megoldásának várása volt, hanem inkább annak a bizalomnak a kifejezése, hogy Isten jót fog kihozni bajainkból. Tudatosan eldöntöttem, hogy újra Istenhez fordulok, és nyitott maradok a válaszára. 

Nem sokkal később családunkat nagy veszteség érte, kisebbik fiunk öngyilkos lett. Amíg az együttérzően érdeklődő barátainknak sablonos válaszokat adtam, Isten felé egy szavam sem volt. Csupán összetört szívemet kínálhattam fel neki. Viszonzásul Isten engedte megéreznem, hogy ő is osztozik bánatomban. Nem adott gyors válaszokat, és engem sem sürgetett a beszédre. Egyszerűen csak együtt jártunk, csendben. És ez imádság volt.

Imádság: : Urunk, segíts, hogy akkor is bízzunk benned, amikor úgy érezzük, távol vagy tőlünk. Ámen.

Isten fájdalmaink csendjében is közel van hozzánk. 

Anne C. Aker (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT A CSALÁDOKÉRT, AMELYEKBEN ÖNGYILKOSSÁG TÖRTÉNT!