Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából, feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket.
ApCsel 18,1-4.
HŰSÉGES SÁTORKÉSZÍTŐK
Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett. (Ef 2,10)
Korának többi rabbijához hasonlóan Pál apostoltól is elvárták, hogy gondoskodjon saját megélhetéséről, amellett, hogy tanított a helyi zsinagógákban. Pál szakmája a sátorkészítés volt, s ezen keresztül ismerkedett meg olyan emberekkel, mint Aquila és Priscilla, akik később a korai egyház vezetői lettek.
Ma úgy gondolunk Pálra, mint különleges személyre - nem a sátorkészítő tevékenysége miatt, hanem ahogy Krisztus követésére hívta az embereket. Bizonyára voltak olyan napok Pál életében, mikor a sátorkészítés került előtérbe. Erre gondolok, mikor napi kötelezettségeimnek kell elsősorban eleget tennem, amelyek látszólag elvonják a figyelmemet a hitről.
Pál tapasztalata arra emlékeztet, hogy minden jól végzett munkában megtalálhatom Krisztust és másokat, akik részesei lehetnek hívő életemnek. A legegyszerűbb, vagy akár legproblémásabb feladatokat is végezhetem Isten dicsőségére. Bármi is a munkánk, Krisztust szeretve és szolgálva hűségesen segíthetünk másoknak.
Imádság: : Urunk, hadd végezzük mindennapi munkánkat a te dicsőségedre! Ámen.
Mai feladataimban is Krisztust szeretném szolgálni!
John Blossom (Connecticut, USA)
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY