A pásztor a maga juhait a nevükön szólítja. (Jn 10,3)
Gyerekkoromban egyszer a vasútállomás peronján várakoztam az egyik nagynénémre, akinél a nyári szünidőt szándékoztam eltölteni. Soha nem találkoztam még vele, csak fényképen láttam. Hogyan fogom megtalálni őt a kavargó embertömegben? Ekkor meghallottam a nevemet. A kiáltást hamarosan követte a képről ismert nagynéni széles mosolya és ölelése. Újra valaki voltam a tömegben.
Valami hasonló történhetett Mária Magdolnával is a feltámadás reggelén. A hajnali derengés még inkább szörnyűvé tette a veszteség okozta ürességet. Arcát könnyek szántották, az üres sír teljesen elszomorította. A lassan erősödő halvány derengésben az angyalok sem tűntek meggyőzőnek. Azután meghallotta, amint a feltámadott Jézus nevén szólítja: Mária!
Számomra a húsvét minden öröme, reménye és csodája megjelenik ebben a Mária és Jézus közötti találkozásban. A halál életbe fordul, a végből kezdet lesz. De a legjobb az a felismerés, hogy Jézusban biztos lehetek afelől, hogy Isten nemcsak tud rólam, de ismeri a nevemet is. Ezt jelenti a húsvét. Krisztus azért élt, halt meg, és támadott fel, hogy tudhassuk, Isten ilyen értékesnek tart minket e világ ember-tengerében.
Imádság: : Urunk, töltsd be szívünket mindennapi teendőink között a veled való húsvéti találkozás élményével. Add azt a bizonyosságot, hogy mindnyájunkat ismersz. Ámen.
Azoknak, akik látnak és hallanak, minden nap húsvét lesz.
Colin D. Harbach (Cumbria, Anglia)
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY