Szétszór benneteket az ÚR a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok közt a nemzetek közt, ahova elhajt benneteket az ÚR.  Ott majd olyan isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi kéz készített fából és kőből, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.  

De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed.  Ha nyomorúságban leszel, és utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az ÚRhoz, és hallgatsz a szavára,  akkor mivel irgalmas Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni.

Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik.  Kutasd át a régi időket, amelyek előtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett Isten a földre, az ég egyik szélétől a másik széléig, történt-e ilyen nagy esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?!  Volt-e olyan nép, amely hallotta a tűz közepéből szólani Isten szavát, és mégis életben maradt, mint ahogyan te hallottad?  Vagy volt-e olyan isten, amelyik megpróbált előállni, hogy kivegyen egy népet a többi nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az ÚR Egyiptomban, a szemetek láttára?  Azért láthattad meg ezeket, hogy megtudd: az ÚR az Isten, és nincs más rajta kívül.  Az égből hallatta szavát, hogy figyelmeztessen téged, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és a tűzből hallottad beszédét.  És mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat, azért hozott ki ő maga nagy erővel Egyiptomból. Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled, hogy bevigyen téged, és neked adja földjüket örökségül. Így van ez ma is.  Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az ÚR az Isten fenn a mennyben és lenn a földön, nincs más!  Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hogy sokáig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked minden időkre!

5Móz 4,27-40.

ISTENT KERESVE

De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. (5Móz 4,29)

Lelkészünk ezzel fejezte be az igehirdetését egy vasárnap: "Menjetek és keressétek Istent!" Hogyan találhatnám meg Istent? - gondoltam. Nem vagyok szent, sem hittudós, és nem mindig értem Isten útjait. Isten olyan hatalmasnak és lenyűgözőnek tűnt, annyira elérhetetlennek. 

Mégis, a következő hét során látni kész szemeimmel és hallani hajlandó füleimmel mindennap fölfedeztem Isten jelenlétét az engem körülvevő világban.

Isten hangját hallottam a fészkét készítő poszáta dalában, a kertem füvében zümmögő és surrogó teremtmények neszezésében. Istent éreztem egy újszülött csecsemő puha bőrében és egy kétkezi munkás kérges tenyerében.

Istent láttam a tél után kibújt első virágokban, akárcsak kutyám ragaszkodó tekintetében. Isten mindenhol ott volt, és mindig velem volt. Új módon értettem meg Istent.

Imádság: : Mennyei Atyánk, segíts fölismernünk téged csodálatos, mindennapi áldásaidban. Ámen.

Isten ott van minden teremtményében, minden időben. 

Nancy J. Stauffer (Georgia, USA)