Ismét vége felé közeledik egy naptári esztendő: Ádvent, Karácsony, Szilveszter, Újév. Lázas készülődések időszaka áll a küszöbünkön. De még mielőtt magával sodorna az ilyenkor már szinte megszokottá vált „menetrendszerinti” áradat, álljunk meg egy pillanatra, és fordítsuk figyelmünket a lelkünkre.

Vallási meggyőződéstől függetlenül mindenki készül karácsony ünnepére. A különböző tartalmak mégis egy valóságra irányítják figyelmünket: a Szeretetre, Istenre. „Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten maga a Szeretet” (1. János levél 4,8. )

A Karácsony ünnepét megelőző közel négy hetes időszak az advent, ami az ’adventus domini’ – ’Az Úr érkezése’ kifejezés magyar megfelelője.

Várakozni lehet passzívan, pl. orvosi rendelő folyosóján, kőrúti dugóban, de az aktivitás is ugyanúgy jellemezheti: ha vendéget várunk, rendet rakunk a lakásban, főzünk, mosunk, ünneplő ruhába öltözünk…. 

Adventi előkészületünk aktív formája lelkünk, kapcsolataink rendezése. Kiváló alkalom a félreértések, megbántások tisztázására. Mivel a szeretet nagylelkű, és bátor, nincs sok értelme azon gondolkodni, kinek illik, vagy kellene kezdeményezni.

A megbocsátás másik alanya: Én saját magam. Nem csak embertársamnak bocsátok meg, hanem saját magamnak is. Elfogadni és szeretni magunkat, hibáinkkal, múltunkkal, gyengeségeinkkel együtt, milyen nehéz is sokszor…  együtt élni elhibázott múltbeli döntéseinkkel, amiken nem lehet változtatni… de akkor és ott nem véletlenül döntöttem úgy, és végül is a változás, fejlődés jele, hogy már másként látom akkori helyzetemet. 

És végül bocsássunk meg Istennek!!!

Bocsássuk meg neki, hogy nem olyan, amilyennek mi szeretnénk… nem kérhetjük számon még egymástól sem, hogy egy dologról miért éppen azt gondolj, amit gondol. Ez Istenre még inkább igaz. 

A Megváltó elküldésével Isten értelmet adott az ember életének. Nekünk mindnyájunknak az a küldetése, hogy a reményt tápláljuk a körülöttünk élő társainkban. Nagyon nagy rá az igény! Sokakban nem is tudatosul, a reménytelenség, csak rosszul érzik magukat, félnek, indulatosak, elkeseredettek. 

Végezetül Juhász Gyula versével kívánok Mindnyájuknak erőt, lelkesedést, szép ádventi készülődést. 

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

ÁMEN