„A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!” 

2 Tessz 3,16

Dühösen csaptam a paplanomra, majd a párnámat is megdögönyöztem, s próbáltam nem odanézni az óra pirosan világító számlapjára: 2:00 a.m.

Gyógyulófélben voltam egy hosszas betegségből, ami nagyon kimerített. A laptopom is elkaphatta, mert mikor bekapcsoltam, csak számok és figyelmeztetések futottak a képernyőn egymás után.

Ez a többnyire vidám leányzó most zsémbes volt, hiperérzékeny, nyűgös és rosszkedvű.

Előző este nagyon csendben voltam. Senkinek sem használt volna, ha kimondom azokat a mondatokat, amik a nyelvemen tolakodtak. Igazán nem akartam ezen a missziós kiránduláson savanyú vagy bántó lenni. Nem tudtam uralkodni a rosszkedvemen.

2:30, majd 3:00. Hadakozni kezdtem az Úrral.

Uram, mi van velem?

Atyám, hogy tudsz használni valakit, aki ennyire rabja a hangulatainak?

És akkor lelki szemeim előtt megjelent az Írás. Szelíden, gyengéden, mint egy suttogás hullámzott át a gondolataimon, le egészen a szívemig.

„Veled van az Úr, a te Istened…” (Szof 3,17).

Éppen itt. Most. Velem van.

„Örül majd neked nagy örömmel, megújít szeretetével” (Szof 3,17).

Lát engem. Örvénylő gondolataimat. Kimerült testemet, kiszikkadt agyamat. Ő látja. És mégis örül nekem. Szeretetével elcsitít.

„Örül majd neked ujjongó örömmel” (Szof 3,17).

Ekkor érkeztek meg a könnyek. Hiszen itt, kiborulásom közepén, Isten lát engem, örül nekem, és csodálatos altatódalt dúdol kimerült leányának.

Beburkolóztam a takarómba, behunytam a szemem, és végre elaludtam.

Talán neked is rossz kedved van. Ki vagy borulva. A nyelvedet harapdálod, hogy ki ne mondd a bántó szavakat szeretteidnek. Lelkileg, érzelmileg elfáradtál, vagy talán a testednek hiányzik már jó ideje a pihenés.

Ő lát téged. Mindenestül lát. Nem csak a rosszkedvedet látja, de a szívedet is, ami semmire sem vágyik jobban, mint hogy újra önmagad légy.

Azért imádkozom, hogy meghalld a szelíd altatódalt. Hogy megérezd, ahogy magához von. Azért imádkozom, hogy tudd, mindnyájunknak vannak ilyen napjaink, amikor kifordulunk önmagunkból, amikor látszólag minden rosszul sül el. De mindenekelőtt azért imádkozom, hogy tudd, Mennyei Atyánk nem fordul el tőlünk ilyenkor, hanem elcsitítja háborgó gondolatainkat, ha összeszedjük, és őszintén Felé nyújtjuk őket.

Másnap fizikailag fáradtan, de pihent lélekkel ébredtem, rossz hangulatomnak nyoma sem volt.

Tudom, hogy máskor is elő fog jönni. Az élet hoz elénk nehéz napokat. De ha ez bekövetkezik, nem fogom elrejteni rosszkedvemet Isten elől, hanem Hozzá futok, és Felé nyújtom az egészet.

Atyám, néha azért nem közeledem Hozzád, mert szégyellem az érzéseimet, a hangulatomat. Köszönöm, hogy irgalmadban nyugalmat találok, és békességeddel elcsitítod háborgó gondolataimat. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Cranky Pants Encouragement for today,  www.proverbs31.org/devotions,