Jézus mondja:  "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.  Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké."  

Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. 

 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak:

"Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"  Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk:

"Ez megbotránkoztat titeket?  át ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?  A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.  De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek."

Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.  És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."  Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.  Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"

 Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.  És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."

Jn 6,56-69.

LELKI KENYÉR

Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. (Jn 6,35)

A gyülekezet, amelynek lelkésze vagyok, a városközpontban van. Minden nap betérnek hozzánk helybeliek és átutazóban lévők, hogy kenyeret, ételt vagy pénzt kérjenek. Van egy élelmiszer raktárunk és egy pénzalapunk is a szükségben levők számára. A szolgálatom kezdetén elhatároztam, hogy imádkozni fogok azokkal, akik segítségért jönnek. Igen kevesen mondanak nemet, viszont sokan megjegyzik, milyen régóta nem imádkozott velük senki. Olyanok is voltak, akik visszahozták a pénzt, bevallva, hogy átvertek.

Időnként éppen az ima indított el közöttünk egy komoly személyes és lelki beszélgetést. 

A napokban egy férfi és egy nő állított be hozzánk. A férfi lecsapott elém egy papírt, és elmondta, hogy feleségének sürgős idegsebészeti vizsgálatra kell mennie, és ehhez kértek anyagi támogatást. Mikor a kitöltött csekket átnyújtottam neki, barátságtalanul köszönte meg. Megkérdeztem tőlük, imádkozhatok-e velük.

Az ima után a nő könnyes szemekkel átölelt, és azt mondta: sokkal nagyobb szükségem volt erre az imára, mint a csekkre. Rájött, hogy leginkább lelki kenyérre volt szüksége. 

A mai olvasmányban Péter erre a szükségre utal, amikor Jézusnak mondja: "Örök életnek beszéde van te nálad".

Imádság: : Urunk, kérünk, te vezess minket, amikor a lelki kenyeret keresőkkel találkozunk. Ámen.

Isten általunk kínálja fel, amire szükségük van az embereknek. 

Marvin D. Arnpriester (Iowa, USA)