Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam!
Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az
Zsolt 27.
MÉG MINDIG OTT
Nem fogyott el irgalma: minden reggel meg-megújul. Nagy a te hűséged!
(JSir 3,22-23)
Gyerekkoromban néha a nagymamám jött vigyázni rám. Emlékszem egy alkalomra, amikor feküdtem az ágyban, és sírtam utána. Sírva lábujjhegyen a nappaliba mentem, és ott találtam, amint a kandalló előtt ült. Meglepődött, amiért olyan szomorú voltam, és biztosított róla, hogy nem ment sehova, és továbbra is vigyázni fog rám. Megnyugodtam, és alvásra készen visszamentem az ágyba. Tudtam, hogy a nagymamám soha nem szűnik meg szeretni, és figyelni rám.
Hasonlóképpen, Isten soha nem szűnik meg szeretni minket, figyelni ránk. Ennek ellenére, amikor betegséggel, fájdalommal, csalódással, katasztrófával, gyásszal vagy magánnyal nézünk szembe, nem nagyon érezzük Isten megnyugtató jelenlétét. Megnyugodhatunk, hogy Isten mindig életünk Ura marad, és mindig szeretni fog és vigyáz ránk.
Ilyenkor jó emlékeztetni magunkat Isten ígéretére, hogy soha nem hagy el és soha nem mond le rólunk. (Zsid 13,5). Gyakran csak akkor látjuk Isten kegyelmét, jóságát és hűségét, amikor visszatekintünk életünk nehéz és fájdalmas időszakaira.
Imádság: : Drága Atyánk, minden szenvedésünk közepette segíts, hogy bízzunk a te változatlan szeretetedben. Ámen.
Mi ugyan változunk, de Isten soha.
Janette Hughson (Nyugat-Lothian, Skócia)
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY