Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!  Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.  És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.  Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

Jak 5,13-16.

MÉG NEM MONDTAM RÁ ÁMENT!

Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)

Kislánykoromban a nagymamám közelében laktam, és sok időt töltöttem nála. A sötétbarna konyhaszekrény és az aranypöttyös étkezőasztal a konyhájában meleget és biztonságot sugárzott. Mikor bántott az élet, nagyi mogyoróvajas sütijével enyhítette sajgó "sebeimet", és történeteivel, amik még azokról az időkről szóltak, mikor az emberek szekérrel jártak be a városba. 

Mióta az eszemet tudom, nagyi csak segítséggel tudott járni. Valaha elég volt neki a bot, ma már járókeretre van szüksége.

Kislányként az imádságaimba mindig belefoglaltam, bárcsak a nagyi képes lenne újra futni. Minden nap azért imádkoztam, hogy erősödjenek meg a lábai. Egyik délután, amint figyeltem, ahogy jellegzetes bicegéssel lépkedett, a szívem megindult. "Nagymama, imádkozom a lábaidért, és még nem mondtam rá áment."

A vasárnapi iskolában hallottam a szüntelen imádkozásról, és mint gyermek, ezt úgy értelmeztem, hogy nem mondunk áment. 

Családomban éveken keresztül nevetve mesélték ezt a történetet. De az az igazság, hogy mindig ilyen hozzáállással kellene imádkoznunk. Az imádság az Istennel folytatott állandó beszélgetés lehet. Isten jó barátunk, akivel egész nap elbeszélgethetünk. Ő meg akarja hallgatni a szívből jövő történeteinket.

Imádság: : Atyánk, köszönjük az imádság kiváltságát. Segíts, hogy állandóan tudjunk imádkozni, és hinni abban, hogy te meghallgatsz bennünket. Ámen.

Az imádság egy soha véget nem érő beszélgetés Istennel. 

Carol Hatcher (Georgia, USA)