Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 

Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 

Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 

Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 

Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 

kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 

Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 

a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. 

Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 

Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 

Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.

Zsolt 139,1-18.

MÉG OTT IS!

Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek. (Jób 12,10)

Lányomnak romló egészsége egyre nagyobb aggodalomra adott okot, és az orvosok nem találták a megoldást. Valaki azt javasolta, hogy a kedvezőbb éghajlatra való költözés talán segítene. Bár a javulás minden szóba jöhető reményét boldogan üdvözöltem, szülőként elszomorodtam azon, hogy lányom elmegy. Feladni aktív szerepvállalásomat az egészsége támogatásában, és engedni, hogy majd ötezer kilométer messzeségben telepedjen le - hát ez nehéz lecke volt. Meg kellett tanulnom bízni és elengedni. 

Isten azonban türelmes, jóságos, és figyel a szívem kiáltásaira. A bibliaolvasásaim és csendességem során bizonyosságot nyertem afelől, hogy soha nem mehetünk messzebbre, mint Isten gyógyító jelenléte. Az ő örökkévaló szeretete mindig velünk lesz. Lehet bármely helyen az otthonunk, Isten ott is a tenyerén hordoz minket.

Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy meghallod szívünk kiáltását, és gyógyító kegyelmeddel és békességeddel veszel körül minket. A Jézustól tanult imádsággal fordulunk hozzád: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is... Ámen."

Isten örökkévaló szeretete segít megtanulnunk bízni. 

Ellen Adams (Virginia, USA)