Jézus példázata:  "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.  Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.  Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,  és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.  Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.  Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?  Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!  Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.  Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.  Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,  és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?  Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.  Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?  Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."

Mt 20,1-16.

MEGDÖBBENTŐ KEGYELEM

Barátom, nem bánok veled igazságtalanul... az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. (Mt 20,13-14)

Szomszédom a szőlőmunkásokról szóló történetet zavarónak érezte, mert Istent igazságtalannak ábrázolja, és ez nem igaz. Emlékeztettem, hogy ez egy példázat, nem szó szerint kell érteni, és nem mondja, hogy a szőlősgazda, aki Istent szimbolizálja, igazságtalanul cselekszik. A gazda szokatlan méltányossága arra tanít minket, hogyan bánik velünk Isten. A kegyelem nem illik bele az igazságosságról alkotott elképzelésünkbe. 

Isten "gazdaságpolitikája" megdöbbent minket. Mi anyagilag versenyezve és érdemeken keresztül próbálunk gyarapodni. Igazságos fizetésről beszélünk, és egyetértünk, hogy mindenkinek csak annyit kell kapnia, amennyiért megdolgozott. Emberi felfogásunk szerint a kegyelem nem célravezető. A példázat mégis azt tanítja nekünk, hogy Isten többet akar adni, mint amennyit megérdemlünk, mert ilyen a természete. 

Nehéz elfogadnunk Isten feltétel nélküli jóságát, és közreműködni ebben az isteni adakozó rendben, melyben az ember több jót kap, mint amennyit érdemel. Ebben pedig úgy vehetünk részt, ha mindenkihez a Krisztusban kapott kegyelemmel fordulunk. Ez Isten követőinek elhívása: megosztani másokkal az ő túláradó jóságát és nagylelkűségét.

Imádság: : Istenünk, segíts, hogy a nehéz helyzetekben is könyörületesek tudjunk lenni. Add, hogy bemutassuk jóságodat mindenben, amit teszünk. Ámen.

Cselekedeteink alapján látják-e mások a kegyelmes Istent? 

Brian K. Wilcox (Florida, USA)