Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az ÚR név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből.  Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára,  ogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére.  Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt.  Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek. 

 Ekkor Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az ÚR, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, elkészíttette azokkal egészen úgy, ahogyan megparancsolta az ÚR.  Hívatta tehát Mózes Becalélt és Oholíábot, és mindazokat a hozzáértő embereket, akiknek bölcsességet adott az ÚR, mindenkit, akit szíve arra indított, hogy hozzáfogjon a munka elvégzéséhez.  Ezek átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szentély istentiszteleti eszközeinek az elkészítéséhez. Ezenkívül is vittek hozzá minden reggel önkéntes áldozatokat.  Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély különféle eszközein dolgoztak, mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni szokott.  És ezt mondták Mózesnek: Többet hordott össze a nép, mint amennyi szükséges azokhoz az istentiszteleti eszközökhöz, amelyek elkészítését megparancsolta az ÚR.  Ekkor megparancsolta Mózes, hogy vigyék hírül a táborban, hogy se férfi, se asszony ne készítsen semmit felajánlásul a szentély számára. És a nép abbahagyta az ajándékhordást.  Mert elég volt az anyag az egész munka elvégzéséhez, sőt még maradt is.

2Móz 35,30-36,7.

MINDEN JÓ ADOMÁNY

Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita ... Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. (ApCsel 9,36)

Mi a közös az ötvösben, aki ékköveket illeszt a foglalatba, abban, aki ügyesen bánik a varrótűvel, és egy jó építőmunkásban? Mindannyian rendelkeznek a szent sátor felépítéséhez szükséges képességekkel. A szent sátor volt a Sinai pusztában vándorló zsidók istentiszteleti helye. Valóban olyan fontos a fürgén csattogó kalapács, vagy a díszítőszegély tökéletesen egyenes vonalú felvarrása? Igen! Ezek olyan fontos munkák, hogy a Biblia név szerint megemlékezik a két mesteremberről, Becalélről, és Oholiábról. (2Móz 31,1-11) Az Újszövetség igéi alapján pedig örökre emlegetni fogjuk Dorkászt, aki az általa varrott ruhákkal segített a rászorulókon. 

A kapott adományaink többet jelentenek egyszerű rátermettségnél. Ezek Isten ajándékai. A Mózes könyvében, vagy az Apostolok Cselekedeteiben olvasott személyekhez hasonlóan mi is használhatjuk képességeinket az Úr szolgálatában mások javára. Jelentkezhetünk önkéntes mezőgazdasági munkára, vagy a gyülekezeti nagytakarításra. Varrhatunk ruhákat, vagy segíthetünk a segélyszervezetek munkáiban, idős embereknek, vagy egyedülálló anyáknak a ház körüli kisebb javításokat végezhetjük el. Dorkász, Becalél, és Oholiáb példája szerint képességeinkkel Istent dicsőíthetjük.

Imádság: : Istenünk, segíts, hogy tőled kapott adományainkkal szolgálhassunk a rászorulóknak. Ámen.

Isten azért ad nekünk ajándékokat, hogy továbbadjuk. 

Maureen Baird (Kalifornia, USA)