2020. június 30. – Kedd

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Mt 8,23-27

Elmélkedés:

A vihar lecsendesítésének történetét Szent Máté evangélista egyszerű helyzetleírással vezeti be: „Jézus hajóba szállt, és tanítványai követték őt.” Most mi is beszállunk ebbe a hajóba. Nem szeretnénk más irányba menni, csak ahová Jézus tart. Vele szeretnénk menni, vele szeretnénk lenni, ezért hajóba szállunk vele. Kicsi ez a hajó, de az apostolok mellett jut nekünk is hely. És persze szép kalandnak tűnik kievezni a tengerre, ezért hajóba szállunk. Talán könnyen megtesszük ezt a lépést. Vagy mégsem? A hajó ingatag. A víz bizonytalan és kiszámíthatatlan. Könnyebb a szilárd talajon állni, mint vízre szállni. A túlsó part olyan messze van, hogy szabad szemmel alig látni. Egyesek talán most elbizonytalanodnak. A tenger mélységére gondolnak. Aztán az elsüllyedt hajók eseteire. Van itt egyáltalán valahol mentőmellény? Megnézte valaki, hogy nincs-e érvényben viharjelzés? Biztos, hogy jó ötlet hajóba szállni?

Le kell győznöm félelmeimet és vállalnom kell azt, hogy egy időre elveszítem lábam alól a biztos talajt. Csak így tudok hajóba szállni. Márpedig Jézussal érdemes hajóba szállni. Érdemes rábíznom magamat, egész életemet. Ő jól tudja, hogy hová visz ez a hajó. És én is tudom. Az innenső part a földi élet. A túlsó part a túlvilág, a mennyország, az örök élet. Ahhoz, hogy oda eljussak, hajóba kell szállnom Jézussal.

És a vihar még el sem kezdődött. Amikor Jézussal hajóba szállok, jó tudnom, hogy neki ereje, hatalma van életem viharainak lecsendesítéséhez.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.

Ámen