2020. november 23. – Hétfő

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Lk 21,1-4

Elmélkedés:

Minden adomány, felajánlás értékét a szeretet adja meg. Nem az adomány nagysága számít, hanem az, hogy milyen lelkülettel adjuk. A legkisebb adományt is értékessé teszi a szeretet. Erre tanít bennünket a mai evangéliumban az özvegyasszony, akinek csekély adományát Jézus észreveszi és nagyra értékeli, mert szeretetből adta és annak jeleként, hogy egész életét Istenre és az ő gondviselésére bízza. Az özvegy szinte észrevétlenül helyezi adományát a perselybe, senkinek nem tűnt fel, hogy ő is odalép a perselyhez, talán csak egyedül Jézus vette észre. Nem kérkedik adományával, semmilyen érdek nem vezeti, nem az emberek elismerésére törekszik.

Az özvegy az igazi nagylelkűségre ad példát. Tudta, hogy egyedül Istentől várhat segítséget, de nem számításból cselekszik. Az özvegy Istenre bízza magát, életét, tehát inkább bizalom jellemzi magatartását, mintsem számítás. Istent nem lehet elkápráztatni olyan dolgokkal, amelyeknek általában az emberek örülnek. Ha önmagunkat nem adjuk neki nagylelkűen és visszavonhatatlanul, akkor semmit sem adtunk.

Hogyan lehetünk nagylelkűek? Aki a földi javakra és a vagyonra úgy tekint, mint Istentől kapott ajándékra, az könnyebben le tud róla mondani mások vagy Isten javára.

Mit kaptam Istentől? Mit adok Istennek? Képes vagyok-e mindenről lemondani, hogy egyedül ő legyen az enyém?

© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!ÁMEN