2021. január 30. – Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Mk 4,35-41

Elmélkedés:

A korábbiakban Jézus példabeszédeket alkalmazva adott tanítást Isten országának természetéről, amely az igehirdetésnek köszönhetően szüntelenül növekszik. A mai evangéliumi részben Jézus már nem tanít, hanem egy csodával, a tengeri vihar lecsendesítésével mutatja meg, hogy akik Isten országának szolgálatában állva különféle veszélyeket élnek át időnként, azok miként fogják megtapasztalni az Úr segítségét ezekben a szükséghelyzetekben.

A történet azzal indul, hogy egy mozgalmas nap végén Jézus kérésére a tanítványok hajóval át akarnak menni a tó túlsó partjára. Halászoknak, tapasztalt hajósoknak egy ilyen átkelés nem okozhat gondot, még este sem. Valószínűleg átéltek és túléltek már néhány tengeri vihart életük során, de most olyannyira erős volt a vihar, hogy elszállt önbizalmuk és halálfélelem vett erőt rajtuk. És mintha a velük egy hajóban lévő, de éppen alvó Mesterük iránt érzett bizalmuk is megrendült volna. Kétségbeesetten fordulnak Jézushoz, aki álmából felébresztve is rögtön átlátja a helyzetet és megszünteti a vihart, egyúttal eloszlatva tanítványai félelmét is.

Túl egyszerű volna, ha csupán azt a következtetést vonnánk le a történetből, hogy a bajban érdemes Jézushoz fordulnunk. Ennél lényegesebb, hogy az Úr minden helyzetben velünk van és a lehetetlen helyzetben is segít nekünk.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami felemel!ÁMEN