2020. március 7. – Szombat

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”

Mt 5,43-48

Elmélkedés:

A hegyi beszéd egyik legnehezebb részét olvassuk a mai evangéliumban, amely egyesek részéről megütközést, értetlenséget vagy akár ellenkezést vált ki. E helyen Jézus az ellenség iránti szeretetet úgy nevezi meg, mint amely magatartás egyrészt megkülönbözteti a hozzá tartozókat másoktól, másrészt ez a tökéletesség elérendő célja. Korának általános felfogásából indul ki, amely természetesnek tartja a felebarát szeretetét és megengedi az ellenség gyűlöletét. Jézus tanítása szembehelyezkedik a korabeli közfelfogással és egészen új szemléletet kíván. Ezt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket!”

Nem a jézusi új parancs elleni lázadás jeleként, hanem annak megértése szándékával tegyük fel a kérdést: Miért kell nekünk ezt megtennünk? Miért szeressük ellenségeinket? Korábban, az imádkozással kapcsolatban Jézus már világossá tette, hogy tanítványai úgy tekintsenek Istenre, mint az ő mennyei Atyjukra, és így is szólítsák meg őt imádságukban. Most erre az Atya és gyermeki viszonyra hivatkozik. Azért tegyék ezt meg az ő tanítványai, hogy gyermekei legyenek a mennyei Atyának. Ha az Atya jósággal tekint minden emberre, akkor nekem, az ő gyermekének ugyanilyen jósággal kell tekintenem mindenkire, tehát nem csak azokra, akiktől jót várhatok, hanem azokra is, akik gyűlölnek. Törekedjünk a szeretet gyakorlására mindenki felé!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!