Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!  Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján?  Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?  Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába.  Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt? 

 Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el."  Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.  Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe."  Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.  Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: "Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni."  Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert "az igaz ember hitből fog élni".  A törvény pedig nem hitből van, hanem "aki cselekszi, az fog élni általa".  Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" -  azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.

Gal 3,1-14.

NEM CSELEKEDETEK ÁLTAL

Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? (Gal 3,3)

Amikor először keresztyén lettem, örömmel töltött el a tudat, hogy közvetlen kapcsolatban lehetek Istennel. Isten feltétlen szeretete megnyugtató volt, azonban nehezen tudtam elhinni. Azt képzeltem, hogy mások elfogadhatóbbak Isten számára. Ez megfertőzte hitemet, ezért igyekeztem bizonyítani, én is érdemes vagyok arra, hogy Isten gyermeke legyek. Sok éven át túlvállaltam magam a gyülekezetben. Amire csak tudtam, önként jelentkeztem - mígnem kifáradtam és lehangolt lettem. 

Aztán elolvastam a felszabadító igazságot Pál apostol levelében: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9) Azelőtt sokszor olvastam már ezeket a szavakat, de akkor, abban a pillanatban újat jelentettek, és megváltoztattak. 

Ma is sokat segítek a gyülekezetben, de most a hűséges Isten iránti szeretetből teszem, és nem félelemből, nehogy elveszítsem Isten jóindulatát. Isten ajándékának elfogadása nem magától értetődő számomra. De miközben folyamatosan Istentől kérem a hitet, megtapasztalom, milyen nagyszerű tudni, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagyok.

Imádság: : Drága Urunk, köszönjük, hogy kegyelemből és nem érdemeinkért szeretsz. Ámen.

Isten gyermeke vagyok; egyszerűen, mert hiszek. 

Sherri Stumpf (Ohio, USA)