HIT REMÉNY SZERETET

NYÁR ÉS TÉL

9 éve | Miclausné Király Erzsébet | 3 hozzászólás

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.

Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.

Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.

Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.

Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.

Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.

Préd 3,1-13.

NYÁR ÉS TÉL

Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak. (Ézs 46,4)

Dél-Afrikában júliusban nyakunkon van a tél. Ez az időszak aszályos, khaki-színű mezőket és csontszáraz földet eredményez. A fagyos reggelek pedig viszonylagos meleg napokkal párosulnak. Akár észrevesszük, akár nem, átmegyünk az őszből a télbe. Amint eljön az ideje, a kiszámíthatatlan időjárás, amely a változással érkezik; ahogy jön, el is múlik.

Hasonlóan van ez velünk is. Személyes életünk, gyülekezetünk, nemzetünk állandóan valamely évszakban van éppen, vagy egy átmenetet élünk át. Ezek a "köztes időszakok" gyakran nyugtalanítanak bennünket. A nemzetünk megtapasztalta ezt, amikor megválasztottuk az új elnökünket. De mint ahogy gyakran megesik, ez a bizonytalan idő nagyszerű elgondolásoknak, új ötleteknek adott teret, amelyekkel súlyos nemzeti kérdések is terítékre kerültek.

Bármilyen időszakban is vagyunk, a mi szerető Istenünk jóságát folyamatosan árasztja ránk. Minden életszakasz gyümölcsöket hoz, hogy emlékeztessen minket Isten jelenlétére, és hogy hálássá tegyen. Mindenek felett, ezek az ajándékok arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten minden nap egyedülállóan és páratlanul szeret mindnyájunkat.

Imádság: : Gondoskodó Istenünk, nyisd meg szemünket, hogy lássuk a mai nap kincseit. Ámen.

Az élet minden időszakában Isten ajándékait élvezhetjük.

Roland Rink (Gauteng, Dél-Afrikai Köztársaság)

Címkék: csendes percek

Kapcsolódó bejegyzések:

MEGLEPETÉS

ADVENT 3. VASÁRNAPJA

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY

Kommentáld!

Hozzászólások

Miclausné Király Erzsébet üzente 9 éve

Kedves Erzsike köszönjük szépen a ,,Lelki Táplálékot"
Az Úr áldjon meg gazdagon!
Szeretettel üdv Erzsike

Előzmény

Válasz

Sályi Tiborné Erzsike üzente 9 éve

Lelki táplálék - a mai nap igéi

Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. (Zsolt 63,8)

Pál írja: Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétõl, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38-39)

Olvasmányok: Lk 22,14-20 és Jn 9,1-12

Lelki útravaló a mai napra

Augusztus 8.
Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tõle: "Hiszel te az Emberfiában?" Õ így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus így felelt neki. "Látod õt, és aki veled beszél, õ az." Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta õt. (Jn 9,35-38)

A meggyógyított vakon született ember szókimondó bátorsága miatt meglakolt. Kiközösítették a Jézusra haragudó farizeusok. Az õ zárt gondolatvilágukba egyszerûen nem fért bele az, amit Jézus tett és hirdetett. Taníthatatlanok, elõttük nincsenek érvek, még magukat a tényeket is letagadják. Õk, a zsinagóga zsarnok vezetõi nem tûrnek ellenvetést. A kizárással nem csak fenyegettek, így is határoztak.
Emberünk nagyszerûen viselkedett. Pedig Jézusról még nem tudott mindent. Miután született vakságából meggyógyította, csupán arról volt meggyõzõdve, hogy õ próféta (17. vers), s ha "nem volna Istentõl való, semmit sem tudott volna tenni" (33. vers). Óriási ajándékot kapott gyógyulásával, ezt nem hajlandó tagadni, de még kisebbíteni sem. Jézus iránti hálája erõssé és bátorrá tette, szinte hitvallóvá. Hite még nem teljes, de ebben a "félkész" állapotában is bizonyságot tett. Bátor szókimondásához erõsen ragaszkodott.
A csoda folytatódik, kiteljesedik. A meggyógyult minél többet mond el Jézusról, annál közelebb jön hozzá Urunk. Jézus soha nem hagyja magára azt, akit miatta megszorongatnak vagy megbüntetnek. Õt is megszólítja: "Hiszel te az Emberfiában?" Ezt az Ószövetségbõl származó nevet Jézus saját messiási küldetésére használta. Ember vagyok, de ugyanakkor az Isten küldötte, egyszerre gyönge és hatalmas. Küldetésem szenvedésen át vezet a diadalra. Azt mondta ezzel Jézus: "Én gyógyítottalak meg. Megnyitottam vak szemed, de ha hiszel bennem, szíved és életed is meggyógyítom. Messiásod vagyok, de több is annál. Az élet kenyere, az Atyához vezetõ út, bárányaimat számon tartó jó Pásztor."
A meggyógyultat lenyûgözi Jézus nagysága és ajándékozó szeretete. Leborulva imádja õt, s boldogan jelenti ki: "Hiszek, Uram."
A gyógyulás csodája egy másik szinten ismétlõdött: "...vak voltam, most látok." Elõször a testi szemét nyitotta meg Urunk; ekkor még csak annyit tudott Jézusról, hogy Istentõl küldött csodatévõ. Most kinyílt az eddig vak szíve is, s meglátta Jézusban az Isten teljességét. Térdre roskadt. Ez a legnagyobb csoda, amikor valaki térdre roskad Jézus elõtt!

Uram!

Hiszek, Uram, de erõsíts, Egyedül tebenned bízom,
Kételkednem, ó, ne hagyj; S egykor téged, én Jézusom,
Bûn, halál ellen bátoríts, Ott, hol bánat nincs többé,
Üdvöm, gyámolom maradj! Láthatlak mindörökké. (EÉ 418,4)Ámen.