Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével.
Zsolt 103,13-18.
ÖRÖKKÉVALÓ KAROK
Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. (5Móz 33,27)
Gyakran kilépek a lakásom erkélyére, és hallgatom a közeli fa ágain tanyázó madarak csicsergését. Az egyik napon nem a madarak csivitelése vonta magára a figyelmemet, hanem gyermeksírás hangja. Egy alig kétesztendős gyermek kapaszkodott a kerítésbe, és torkaszakadtából bömbölt. De vajon miért? Rájöttem, hogy a lakásunk háta mögötti rizsfeldolgozó üzem hangos zaja okozta a gyermek félelmét és kétségbeesését.
A gyermek apja szintén meghallotta a gyereksírást, odasietett hozzá, és gyorsan az ölébe vette. Az apa azzal próbálta megszüntetni a gyermek félelmét, hogy gyengéden és biztonságosan tartotta karjai közt.
A gyermek lassan megnyugodott, hiszen biztonságban volt szerető édesapja ölelésében.
Mi is így vagyunk, amikor menedéket keresünk Istennél; békességet tapasztalhatunk meg a félelmet és szorongást kiváltó körülményeink között.
Imádság: : Szerető Édesatyánk, hadd találjunk megnyugvást és vigasztalást védelmező karjaid között. Ámen.
A félelemmel terhes időkben Isten szerető karjaiban akarok menedéket keresni.
Irma Dominguez (Matanzas, Kuba)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK!
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY