„Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.” Józs 1,8b-9

Nem bírom elviselni a nyitott magaslatokat. A szűk erkélyeket. Ha egy hídon kell áthajtanom, mindig a belső sávon megyek. Néhány éve a barátaink, John és Laura elhatározták, hogy segítenek legyőznöm a magasságiszonyomat, és elhívtak minket családostul egy falmászó centrumba. A szívem hevesen verni kezdett, mikor belépve az ajtón megláttam a 8 m magas pályacsúcsot.

Az edző megnyugtatott, hogy kötelekkel, beülővel biztosítva leszek, amik meg fognak tartani, ha elveszíteném az egyensúlyt, vagy megcsúsznék. Mielőtt kimondhattam volna, hogy „Köszönöm, nem kérek belőle”, már alá is írtam a nyilatkozatot, és elkezdtek beszíjazni.

A gyakorló bemutató után mászni kezdtem. Lassacskán egyre feljebb merészkedtem, de a félelem visszatartott attól, hogy megcélozzam a legfelső csúcsot. Valami ösztönzésre, motivációra lett volna szükségem, hogy legyőzzem a rémületet ezen a magas sziklafalon. A velünk lévő 8 éves Steve ugyanígy volt vele.

A nap vége felé John megkérdezte a fiától, Steve-től, kipróbálja-e a legnagyobb magasságot. Steve izgult, de szerette a kihívásokat.

Csodálattal néztem, ahogy bátran nekiindul. Eljutott 3 méterig, majd 5 méterig. De ahogy a következő szintet elkezdte, lenézett. Amikor észrevette, milyen magasan van már, és még hova kell eljutnia, kijelentette, hogy képtelen rá.

Az apja épp Steve 3 éves nyughatatlan öccsével csatázott, az édesanyja meg a kishúgát etette. Az én bátor férjem nem volt a közelben, így rájöttem, hogy az egyetlen szabadkezű felnőtt a közelben én vagyok.

Éreztem, hogy elönt a bátorság és az erő, felkiáltottam neki: „Ne add fel, kincsem, menni fog! Jövök és segítek!”

Rekordidő alatt jutottam fel Steve-hez, s megdicsértem, mennyire ügyes volt eddig. Biztattam, hogy Isten segítségével és erejével fel tud jutni a csúcsig, és az az élmény mindenért kárpótolni fogja. Eszembe jutott a Józsué könyve 1,9, ezt idéztem neki: „Légy erős, és kitartó, Steve. Ne félj, mert Isten veled van ott, ahol vagy, meg én is itt vagyok.”

Önbizalmat nyerve, Steve elfordította tekintetét és gondolatait a mélységtől az öröm felé, amit majd érez, ha megtesz valamit, amiről azt hitte, nem képes rá.

Velem is ez történt. Saját félelmem hangját elnyomta, hogy arra figyeltem, hogyan segíthetek valaki másnak legyőzni saját félelmeit.

Rájöttem, hogy az ígéret, amivel Steve-et biztattam, rám is érvényes. Isten erejével legyőzhető a rettegésem.

Minden nap van erre lehetőség. Ahogy Isten tette Józsuéval és teszi velünk is, mi magunk is odaállhatunk mások mellé a legnehezebb kihívások, a legmagasabb csúcsok legyőzése közben. És Istennek ezt az ígéretét is megoszthatjuk velük.

Hát nem csodálatos, hogy ha elfordítjuk tekintetünket saját félelmeinkről, kételyeinkről és küzdelmeinkről, hogy valaki másnak nyújtsunk segítséget, meg tudunk feledkezni saját bajainkról? És mialatt hisszük, hogy Isten ígéretei igazak számukra, megerősödünk abban, hogy számunkra is igazak.

Figyeljünk oda, segítsünk ma is valakin, biztassuk, tudva, hogy közben magunkon is segítünk.

Jézusom, szavaid segítenek azzá válnom, akivé teremtettél – hogy eljussak oda, ahova hívsz, olyan magasságokra, amikre képtelennek hittem magam. Köszönöm, hogy bátorítod a lelkem. Szeretném ezt a bátorítást továbbadni másoknak is. A Te nevedben imádkozom, Ámen.

(Renee Swope: When Helping Others Helps Us, Encouragement for today)