Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat azzal a szándékkal, hogy elfoglalja azokat.  Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet készül megtámadni,  tanácskozott vezető embereivel és vitézeivel arról, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt.

 Sok nép gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön át folyt, mert ezt mondták: Miért találjanak az asszír királyok sok vizet, ha ideérnek?  Majd nekibátorodva, fölépíttette az egész várfalat, ahol sérült volt; megnagyobbította az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik falat, és megerősítette a Millót Dávid városában. Csináltatott sok hajítófegyvert és pajzsot is.

 A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk:

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele.  Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban. És megbátorodott a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a beszédétől.

2Krón 32,1-8.

SEGÍTENI A NEHÉZ TERHEKEN

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek... mert velünk többen vannak, mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk az Úr.

(2Krón 32,7-8)

Ezékiás király istenfélő cselekedeteit megörökíti a Biblia. Megtanulta, hogy minden helyzetben van, amit neki kell megtennie, de ott van Isten része is. Ilyen volt találkozása Szanhérib asszír királlyal, akinek feltett szándéka volt Jeruzsálem elfoglalása. Ezékiás király minden tőle telhetőt megtett azért, hogy elkerüljék az asszír lerohanást. Falakat épített, fegyvereket, pajzsokat készíttetett, megszervezte a védelmet, és elzárta az ivóvíz útját az ellenség elől. Miután megtette, ami rajta állt, Istenhez fordult, hogy tegye meg, ami még szükséges. 

Időnként nekünk is fontos emlékeznünk, hogy vannak az életben olyan feladatok, amiket nekünk magunknak kell elvégeznünk. De azt se felejtsük el, hogy vannak idők, amikor az élet terhei elviselhetetlenné tudnak válni. Az összetörettetésben tudjuk, hogy nem tudunk egyedül megbirkózni az élet elvárásaival. Ekkor még inkább Istenhez fordulhatunk. Természetesen megtesszük, ami rajtunk áll, de ha a megpróbáltatás meghaladja erőnket, az Úrhoz folyamodhatunk segítségért. Isten megjutalmazza hitünket, és megadja a feladatokhoz elégséges erőt.

Imádság: : Istenünk, tehetetlenségünkben segíts egyre jobban bízni benned. Add, hogy emlékezzünk, fogod a kezünket, és ha nincs más segítség, te mindig jelen vagy. Ámen.

Az élet az Istennel való közösségről szól. 

William L. Dike (Florida, USA)