Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 

 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! 

 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 

 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 

 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 

 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 

 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 

 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 

 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 

 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 

 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 

 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 

 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 

 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 

 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

Zsolt 91.

SZERETŐ ATYA

Ti apák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. (Ef 6,4)

Körülbelül egy éve bárkivel, akinek hatalma volt fölöttem, összetűzésbe keveredtem. Nem hallgattam a szüleimre, iskolai tanáraimra vagy a vezetőkre. Sokszor csak azért tettem vagy mondtam valamit, mert tudtam, ezzel bántom őket. Egy napon édesapám leültetett és elbeszélgetett velem. Megkérdezte, történt-e valami, ami feldúlt. Aztán a Szentírást idézte, hogy világossá tegye, mi a probléma a viselkedésemmel. 

Ennek dacára azt mondtam neki, nem érdekel, és azt szeretném, ha békén hagyna, hogy saját magam döntsem el, mit akarok. De édesapám nagyon komolyan vette szülői feladatát. Azt mondta, szeret, és mint apának, kötelessége helyre igazítania, és megmutatni a helyes utat. 

Ezek a mondatok szöget ütöttek a fejembe, és gondolkodni kezdtem tetteimen. A szavai miatt nem voltam dühös. Azzal, hogy másokat megbántottam, nem nekik, csakis magamnak ártottam. Tönkretettem kapcsolataimat, és szerencsétlenné tettem magam minden ok nélkül. 

Hamarosan ráébredtem, hogy akik megfeddnek, azok valójában törődnek velem, és a legjobbat akarják nekem. Arra is rájöttem, hogy Isten is így cselekszik. Azért ad mellénk olyan embereket, mint apám, hogy segítsenek megmutatni az utat.

Imádság: : Mennyei Atyánk, köszönet neked azokért, akik utat mutatnak nekünk és védelmeznek bennünket! Ámen.

Isten azokon keresztül szeret minket, akik nevelnek bennünket. 

Bradley Gerberich (Pennsylvania, USA)