Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.
De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:
Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
JSir 3,19-24.
TÉLI SZÉPSÉG
Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz. Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő. Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol. (Jób 37,10-12)
Szeretek a hóesésben gyönyörködni. Tavaly a születésnapomon lenyűgözve figyeltem az ablakból, ahogyan a szél hópehely balettet rendezett. Micsoda ajándék! A lágyan hulló hópelyhekből egyszer csak mini hóvihart kavart a szél. Azon gondolkodtam, milyen hatalmas Istenünk van, és a mi életünk útja is hol örömön, hol szomorúságon, nem várt fordulatokon át vezet.
Két hónappal később férjem zaklatott hangját hallottam a telefonban: "Munkanélküli lettem!" 28 év után, érthetetlen módon megszűnt az állása. Mennyire nehéz bízni Istenben, különösen, ha elveszettnek érezzük magunkat, mintha egyedül lennénk egy hóviharban! De mégsem szabad az érzéseinkre hagyatkozni: a bizalom elhatározás kérdése. Hisszük-e, hogy Isten tud szépséget létrehozni életünk havas tájain? Tudjuk-e a benne való bizalmat választani?
Mi úgy döntöttünk, hogy bízunk Istenben a szomorúság és bizonytalanság évében is, amikor olyan ösvényen kellett járnunk, ami addig ismeretlen volt számunkra. Isten nem várt áldásai kísértek minket ezen az úton. Megtapasztaltuk, milyen békességet ad, ha minden napunkat Istenre bízzuk.
Imádság: : Istenünk, add, hogy a te hűséges szeretetedben bízzunk. Ámen.
Hogyan tudnék ma jobban bízni Istenben?
Elizabeth Ann Bussey (Ohio, USA)
Kapcsolódó bejegyzések:
MEGLEPETÉS
ADVENT 3. VASÁRNAPJA
ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA
ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA- ADVENTI REMÉNY