A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:

"Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"  

Ő ezt válaszolta: "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal."  

A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.  Evés közben így szólt: "Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem."  Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: "Talán csak nem én vagyok az, Uram?"  Ő pedig így válaszolt: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.  Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."  Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: "Talán csak nem én vagyok az, Mester?" "Te mondtad" - felelte neki.  Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"  Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: "Igyatok ebből mindnyájan,  mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.  De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában." 

 Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.  Akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.  De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."  Ekkor Péter így szólt hozzá: "Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom."  Jézus pedig ezt mondta neki: "Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem."  Péter így válaszolt: "Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

Mt 26,17-35.

VIRÁGVASÁRNAP

Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal. (Mt 26,18)

A mai ige némelyekben ellenkezést válthat ki. A kedves lélek, aki önként jelentkezik a húsvéti vacsora házigazdájának, mellékesen "a bizonyos ember" titulust kapja. Védelmében talán elmondhatjuk: "Vajon nincs neki neve? Ha mindig átnéznek az emberen, az nem igazán jó érzés. A szíves vendéglátása vajon nem jogosítja fel arra, hogy a valódi nevén is megemlítsék?" A "bizonyos ember" ilyen kezelése nem illik bele Jézus korábbi üzenetébe, amikor azt mondta: ha valaki kedvességet gyakorol a "legkisebb" felé, örökölni fogja a mennyek országát. (Mt 25,31-40) Akkor a mai történetünk házigazdájának személyét miért fedi homály? 

Egy kósza gondolat viszont félbeszakítja ezt a tiltakozást. Mi lehet, hogy nem ismerjük annak az embernek a személyét, de Jézus ismerte és megbízta, hogy készítse el a húsvéti vacsorát, amire mi az utolsó vacsora néven emlékezünk. Némely bibliatudós szerint, ez az ismeretlen, név nélküli ember, maga az író, Márk evangélista volt. 

A világ szemében mi is névtelennek tűnhetünk, de Jézus jól tudja, hogy kik és hol vagyunk. Talán arra van szükség, hogy készek legyünk önzetlenül, nyilvános elismerés vagy dicséret nélkül szolgálni őt. Meg tudjuk ezt tenni? Akarjuk ezt tenni?

Imádság: : Urunk, segíts önként szolgálnunk neked. Ámen.

Szolgálni akarom Jézust nyilvános dicséret nélkül.