MOST TÉL VAN
Óh, alig-alig tudom, most
rendezni bennem a gondolatot.
Át surran lelkemen a tavaszi fény,
a pipacs a búzatábla tenyerén.
Majd az őszben a fák, a gyümölcs,
egy pillanat alatt minden testet ölt.
Az egész bennem van,
,minden rügy, virág,
minden lepke, ami virágra szállt.
Minden esőcsepp, minden napsugár
a nyári éjben zümmögő bogár,
s a fák alatt a sárgult levél,
jelezve, hogy közel van a tél.
- Már itt is van.
Lábam havat tapos.
A fák, mint szigorú, fehér piramisok
szikráznak szemeim verő tükrén,
s láthatatlan páncélt csavarnak körém
hidegből, mert mindig hideg a tél
- De már kezdek is megnyugodni én.
S a felbolydult gondolat helyére talál:
most tél van, elmúlik az ősz , a nyár.
Elmúlt egy év, búcsúzni kell megint .
Nem történt más-, s ez nyugalomra int.
Nem történt más, s a művelt fegyelem
azt diktálja, hogy bennem rend legyen.,
- Új év érkezik, hozza az idő.
Milyen lesz a vendég, az érkező?
Mindegy, csak bennem legyen rend,
hit és szeretet.
Akkor nem omlanak rám
a gondhegyek.,
- Mert vigyáz rám Istenem
és mindent helyre tesz.ÁMEN
Páskulyné Kovács Erzsébet
Kommentáld!