Néhány gondolat Benedek Tibor élete és halála kapcsán
Földi életünk nagy projektje (terv, feladat, cél) az emberré válás.
Bármilyen zűrzavar is van a lelkekben, a világban, mégis érzik az emberek, hogy ki az, aki esetleges hibái ellenére is példát, mintát ad, aki hiteles, aki másokért is él, és méltó az emlékezetre, hálára, és az ember névre.
Ezért mentek ki ezrek tegnap este a Margit-szigetre, hogy kifejezzék gyászukat, elismerésüket, hálájukat Benedek Tibor életéért. Az ilyen megmozdulást nem kell szervezni, pénzelni, manipulálni.
Évtizedek óta, járva a Kárpát-medence településeit, jelzik az utca és térnevek, szobrok, intézmények, hogy évszázadok után is emlékezik a nép azokra, akik magasabb célokért éltek, akik jót tettek a közösségért.
Néhány név a több százból: Árpád fejedelem, István király, Mátyás, Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Jókai, Deák Ferenc, Luther, Kálvin, Munkácsy, Kós Károly, Ordass Lajos...
(Az istenkedők nevei a pokol bugyraiba süllyednek...)
Talán hívő olvasóim körében felvetődhet a kérdés:
Ők mind keresztyének voltak, megtértek, üdvözülnek?
Nem tudom, Isten a szívek ismerője.
"Isten mégis nagyobb a szívünknél, és mindent tud." (1 Jn 3)
De abból kezd elegem lenni, hogy nagy hívők néha (velem együtt) a minimális emberi szabályokat nem tartják be:
időpont komolyan vétele, visszahívás, ígéret megtartása, kölcsönkért könyv és más dolgok visszaadása...
Lazán megférnek életünkben a méltatlan indulatok, gőg, pénzimádat, mások megszólása...
Ne legyél olyan nagy hívő, csak egy egyszerű, természetes, megbízható, érző szívű, másokért is élő EMBER.
"Értsétek meg, mi az Úr akarata."
-Szeverényi János-
Kommentáld!