„Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök, Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok.” 

Zsolt 5,1-3

Átfordultam, és megnéztem az órát. Kezdődik az újabb nap. Minden józanságot és racionalitást mellőzve, ahogy kibújtam az ágyból, mindent ledobáltam magamról, aminek a legkisebb súlya is lehet, és elindultam a mérleghez.

Ezt gondoltam közben: „Talán végre barátom lesz a mérleg, és nem árulja el titkaimat. Talán az éjszaka folyamán a testem molekuláris szerkezete átalakult, és valami csoda folytán kevesebbet mutat a mérleg.”

Kitéptem a hajgyűrűt is a hajamból - annak is van valamennyi súlya –, és újra próbálkoztam. De a mérleg állása nem változott. Ma reggel sem bizonyult jóbarátnak.

Megfogadva, hogy jobban igyekszem, egészségesebben eszem, jó döntéseket hozok, felöltöztem, és kimentem a konyhába, ahol minden fogadkozásom semmivé foszlott, mert megéreztem a fahéjas csiga illatát, amit nagylányom épp kivett a sütőből. Ki törődik a mérleggel, mikor ez a csiga annyi szeretetet és jóérzést áraszt.

Két és fél csiga elfogyasztása után úgy döntöttem, a holnapi nap sokkal megfelelőbb lesz egészséges étkezési szokásaim bevezetéséhez. De a holnap sem volt megfelelő. Meg a következő nap sem. Meg az azutáni sem.

Tudtam, hogy változtatnom kell. Végső soron ez már rég nem a súlyomról vagy a ruhaméretemről szólt. A szívemben dúlt a harc. Az étel vált életem középpontjává, ez töltötte ki gondolataimat, erre sóvárogtam, az étkezések köré rendeztem a programjaimat. Annyit biztosan tudtam, hogy Isten elvárja, hogy átadjam neki az irányítást. Átadjam annyira, hogy már nem a testi egészségem, hanem a lelkem kedvéért akarjak változtatni.

El kell jutnom az őszinteségnek arra a fokára, amikor bevallom, jobban számítok az ételre, mint Istenre. Az étel volt a vigasztalóm. Az étel volt a jutalmam. Az étel volt az örömöm. Az ételhez fordultam, ha feszült voltam, ha szomorú voltam, de még akkor is, ha valami boldogság ért.

Tudtam, hogy nehéz küzdelem lesz. De el akartam érni a célt, hogy az étel helyett Isten kerüljön figyelmem középpontjába. Valahányszor azt éreztem, hogy olyasmi után vágyakozom, ami nem része az egészséges étkezésnek, elkezdtem imádkozni. Nagyon sokat sóvárogtam. Ezért nagyon sokat imádkoztam.

Volt olyan, hogy kínomban lekuporodtam a padlóra, a könnyeim folytak, mialatt imádkoztam. És megengedtem magamnak, hogy hangosan kiáltozzam. Mint a zsoltáros az 5. zsoltár 2-6-ban: „Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök, Uram, virradatkor már hallod kiáltozásomat, már reggel eléd tárom kérésemet és várok.”

És pontosan ezt tettem minden egyes nap: Isten elé tártam a kérésemet, és vártam.

Aztán egy reggel végre megtörtént. Felkeltem, és hosszú idő után először magabiztosnak, hihetetlenül erősnek éreztem magam. Végigcsináltam az őrültséget a mérleggel hajgumi nélkül, a mutatott értékek alig változtak, de a lelkemben éreztem a változást. És ez az érzés, a győzelem előíze, jobb volt bármelyik ételnél, amiről készültem lemondani. Sokáig várakoztam, az imádság volt a vezérfonalam, de végre eredményt értem el.

Nem ígérem, hogy nem lesznek könnyek. Lesznek. A mérleg sem fog varázsütésre annyit mutatni, ahogy szeretnéd. Legalábbis nem valószínű. De kezdetnek jó. Nagyon, nagyon jó kezdet.

Uram, te bensőm mélyéig ismersz engem. Tudod, mennyit küzdök most is. Kérlek, segíts, hogy sóvárgásaimat váltsa fel a Rád hagyatkozás.  Ámen.

(Forrás: Lysa TerKeurst: Replacing My Cravings. Encouragement for today, 2014.01.23. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.hu,)

(Ford. megj.: Mikor elolvastam ezt a levelet, nem akartam lefordítani, arra gondoltam, olyan kevés ember az, akinek ilyen betegesen fontos, hogy mit eszik, hogy hány kilót nyom. De ahogy végigolvastam, rájöttem, hogy valójában mind küzdünk valami hasonlóval. Van, aki a cigarettáról, esetleg az italról szeretne már régóta lemondani, van, aki érzi, hogy túl fontos számára mások véleménye, a vásárlás, a csevegés a barátnőkkel, a telefonálás, facebook, helytelen kötődés valakihez stb. stb. Mind magunkra ismerhetünk Lysa kínlódásában, s kipróbálhatjuk a módszerét: légy nagyon őszinte magadhoz, és mikor sóvárogni kezdesz, imádkozz. Tárd Isten elé kérésedet őszintén, teljes szívvel akarva és kérve a változást, és várj türelemmel.)