Volt már olyan állásod, amelyben azt érezted, hogy képességeid nincsenek kihasználva? Volt már olyan munkád, amelyet kifejezetten nem szerettél? Ugye, előfordult már velünk ilyesmi? Mit teszünk ilyenkor?

Aki hasonlít hozzám, efféle helyzetben valószínűleg kísértést érez arra, hogy lazán, erőfeszítés nélkül lássa el a dolgát. Kézenfekvőnek látszik azzal magyarázni ezt a hozzáállást, hogy „nem ezt a munkát érdemlem!” vagy „gyűlölöm ezt a munkát!”. Ha úgy érezzük, hogy nem becsülnek meg, könnyen véljük jogosnak a képességeinkhez mérten visszafogott teljesítményt.

Aki azonban ebbe a tévhitbe esik, önmagának árt csak.

Munkánk legfontosabb jellemzőit hajlamosak vagyunk abban látni, hogy „mi a dolgunk”, „hol dolgozunk” és „mekkora a fizetésünk?” Ez a felfogás azonban legalábbis félrevezető, és biztosan nem istenes. Távolról sem annyira fontos, hogy mi a dolgunk, hol végezzük és mekkora fizetséget kapunk érte, mint az, hogy miként látjuk el a munkánkat. 

Sokan vágyódunk valamilyen jelentékeny megbízatásra. Jó hír, hogy munkánk fontosságának nincs köze rangjainkhoz vagy munkánk tartalmához. Bármilyen tennivalónk jelentékeny lehet, feltéve, hogy jó szívvel látjuk el. Szívünk – belső indítékaink – határozzák meg ugyanis, hogy miként végezzük munkánkat. 

Sok embert vettem fel az évek során, és bevallom, sokszor végeztem gyatra munkát. Az interjúk közben igyekeztem jóindulattal minősíteni a jelentkezőket, azt gondolva, hogy pontosan megfelelnek várakozásainknak. Mai tudásommal másféle kérdéseket tennék fel a munkát keresőknek egy interjúban. Megpróbálnám kideríteni, hogy mit szólnának, ha szürke, alkalmasint lenézett feladatot kapnának a cégnél, például mellékhelyiség takarítását vagy padlófelmosást. Az ilyen kérdésre adott válaszokból jobban kiderülne, hogy mennyire tudnak beilleszkedni a csapatunkba. 

Az Ószövetség számomra egyik legkedvesebb alakja egy ember, aki megértette ezt. József életútja (a történet a Teremtés 37-ben kezdődik) végig nehéz volt. Azzal kezdődött, hogy testvérei eladták szolgának. A szolgasorban remekül dolgozott, és idővel nagyon felelős munkakörbe került, amíg indokolatlanul be nem börtönözték. Ott ismét megtett minden tőle telhetőt, és vezető szerepet kapott, míg ki nem szabadult. Kiszabadulása után még feljebb emelkedett, Egyiptom második legmagasabb rangú, csak a Fáraónak alárendelt vezetője lett.

Nem juthatott volna előbbre, ha nem dolgozott volna valamennyi élethelyzetében teljes szívvel, „mintha az Úrnak tenné”, amint a kolosséiakhoz írt levél (3:23) tanácsolja mindenkinek, aki hisz Istenben.

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek” 

Ha tehát olyan helyzetbe kerültél, amelynek nem örülsz, vagy magadhoz méltatlannak találsz, vedd észre, hogy Isten a szívedbe lát. Azt akarja, hogy hű legyél kicsiny dolgokban, mielőtt nagyobb felelősséggel ruház fel. Fontold meg, amit a jó szolgákról mondott Jézus tanítványainak, ne csak anyagi javainkra, hanem a nekünk megadatott munkára és lehetőségekre vonatkozóan is: „Ura így szólt hozzá,

‘Jól van, hű és derék szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád ezután. Jöjj és osztozz Urad örömében!’”(Máté evangéliuma 25:21).