Van egy szekered, amit cselekedeteknek hívnak, és van egy lovad, amelyiknek kegyelem a neve -Isten ingyen ajándéka. Ki akarod húzni a szekeret az árokból, és több lehetőség közül választhatsz. Ott van a ló, vagy tolhatod, esetleg az árokban hagyhatod, ami az örök kárhozat jelképe.

Képzeld el magadat, amint tolod a szekeret, miközben a ló mögé van kötve. Van ennek értelme? Miért mondanál le az ingyen ajándékról, amely a rendelkezésedre áll, és miért próbálkoznál azzal, hogy a saját erőddel húzd ki a szekeret az árokból? Végül is lehetetlen kitolni a szekeret az árokból a saját erőfeszítéseddel. Most képzeld el, hogy ott hagyod a szekeret, és azt mondod, "egyszerűen ellovagolok az ígéret Földjére a szekér nélkül". Úgy tűnik, hogy bármit teszel is, végül nem lesz semmid.

Az a tény, hogy van lovad, nagyban megváltoztatja a helyzetet, különösen, ha a szekér elé fogod. A ló, azaz a megigazulás lesz elől. Ha ezt teszed, a szekér, a jó cselekedetek a biztosítéka, hogy végül lesz majd valami, amit felmutathatsz az út végén.

"Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." (Eféz 2,10) Ugyanaz mondja ezt, aki a Római levélben arról írt, hogy hit által tartatunk meg. Ugyanaz, aki azt írta, hogy az igaz életet ajándékként kell fogadni.

De itt, az Efézusi levélben Pál azt mondja, legyen gondunk a cselekedeteinkre, hogy azok a végén majd mellettünk tegyenek bizonyságot. Azt mondja, hogy ha megigazíttattunk, akkor újjá vagyunk teremtve jó cselekedetekre. "Mindenben temagadat adván példaképül a jó cselekedetekben, a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván" — írja másutt is (Tit 2,7).

Nem kezelhetjük úgy a "jó cselekedetek" kifejezést, mintha valami szennyes jelentése volna. Nem értem, miért háborodnak lel emberek, amikor a jó cselekedetek gyümölcséről beszélünk. Honnan tudják majd a világegyetem lakói és a Földön élők, hogy csakugyan Krisztus oldalán állsz, ha semmit nem tudsz felmutatni ennek bizonyságaként?