Jó napot! Szia! Kezét csókolom! Csüssz! vagy Helló!
Vita folyik arról, hogyan köszönjünk. Közben elfelejtettünk köszönni egymásnak. Kerüljük a köszönést.
A köszönés tisztelet. A köszönés bizalom. A köszönés lépés a másik felé. Mintha a kezed nyújtanád. A szív dobban a köszönésben a másik szíve felé. A köszönés a szeretet gyertyalángnyi lobbanása. Melegszünk benne. Látunk fényében.
A köszönéstelen érintkezésben fagyott a hangulat, köd hályoga tekintetünkön.
Sétálj a mezőn, járj az erdőben, érezd a természet békességét és vedd észre az élőlények “köszönését”. Köszönt a harangvirág, díszben tisztelegnek a fenyők, méltósággal vigyázzban áll a tölgy. A lombban elbújt láthatatlan madár dallal köszön. Az “élő világ” köszön az embernek, csak az ember nem akar köszönni az embernek.
Pedig mennyi hely, mennyi alkalom.
Oly furcsa a liftekben a közelség, érezzük egymás leheletét, de köszönés nem jő ki a szánkon. A boltokban csak nézzük egymást, eladó és vevő. Orvosi rendelőben hangos, hangtalan jajban ülünk, állunk egymás mellett, de egy köszöntésnyit sem enyhítünk más gondjain.
Mennyi hely, mennyi alkalom, hogy köszönjünk. Ne azért köszönjünk, mert illik, nem illik, hanem mert öröm, ha köszönhetünk. Öröm, ha ránk köszönnek. Köszöntsünk ismerőst és ismeretlent.
Mácz István
Kapcsolódó bejegyzések:
HÁZASSÁGI KONFLIKTUSOK
ROSSZ HANGULATBAN
,, Kívánok Mindnyájuknak erőt, lelkesedést, szép Ádventi készülődést"
A GYÓGYULÁS ÚTJA