Majdnem-ember majdnem ott volt mindenhol, de végül sehová sem jutott el.

Majdnem-ember nagy hévvel, irigylésre méltó lelkesedéssel vetette bele magát mindenbe, de végül mégsem vágott bele, vagy ha belevágott, hamar abbahagyta.

Majdnem-ember majdnem kezdett valamit a sokféle tehetségével, de mindig, amikor döntenie kellett volna, hogy mi az, amit előnyben részesít a lehetőségei közül, nem döntött, és minden csak sikerül neki.

Majdnem-ember mindennel így volt. Ha úszott, egy méterrel a medence másik vége előtt abbahagyta az úszást, mondván, hogy már nem bírja, kihúzták.

Majdnem átúszta a medencét.

Majdnem jó apa volt, és majdnem ott volt mindig, ahol ott kellett lennie, de végül sehol sem volt ott.

Majdnem eléggé szerette a feleségét, de végül kiderült, a feleségnek a majdnem nem volt elég, és elhagyta.

Majdnem-ember egyszerre több helyen akart lenni, és majdnem sikerült neki, míg ki nem derült, hogy sehol sem volt igazán.  Majdnem-ember ügyeskedett és megpróbálta úgy alakítani, hogy majdnem mindenütt helyt álljon, de mivel túlvállalta magát, sehol sem állt helyt igazán.

Majdnem-ember nem tudott nemet mondani, ezért állandóan vállalt kötelezettségei sora szorongatta, és majdnem sikerült eleget tenni nekik.

Majdnem-ember egyre csalódottabb volt, mert érezte, hogy a majdnem másoknak egyre inkább így érthető: majd nem. Elkezdte elveszíteni a hitelét.

Az ember, aki majdnem mindig igent mondott, és majdnem mindig teljesítette, amit vállalt, lassan rájött, hogy lényegében soha nem teljesített igazán semmit.

Majdnem-ember megtért, és így lett belőle Soha-ember.

Soha-ember okulva önmaga szörnyen felelőtlen óemberének a sorsából, soha nem mondott igent semmire. Mindenben a veszélyt látta és mindenben a hibát kereste.

Soha-ember igyekezett magától minden felelősséget elhárítani, mert úgy gondolta, amit nem vállalt el, azért nem is felelős.

Soha-embert állandóan fojtogatták azok a kötelességek, amelyeket még majdnem-ember vállalt magára. Állandóan hangsúlyozta, hogy neki semmi köze Majdnem-emberhez, ahhoz a szörnyen felelőtlen alakhoz.

Soha-ember szép lassan elmarta maga mellől a barátait és a szeretteit, mert képtelen volt adni, és feláldozni magát másokért. Állandóan védekezett, és nem vette észre, hogy ezzel fájdalmat okoz azoknak, akik körülveszik.

Amikor Soha-embernek már nem volt kivel ellenkezni, és nem volt kinek nemet mondania, elkeseredett, és rájött, hogy változtatnia kell a hozzáállásán. Soha-ember megtért és így lett belőle Néha-ember.

Néha-ember határokat húzott meg és igyekezett azokat betartani. Néha igent mondott, de néha nemet.

Néha-ember már jóval megfontoltabb volt, mint korábbi társai, és bár nem akarta egyedül megváltani a világot, de tudta, hogy nem háríthat el magától minden felelősséget, mert a szeretet felelősséggel jár.

Néha-embernek néha nagyon rossz napja volt. Olyankor kísértette Majdnem-ember, aki azt mondta neki, nem vagy más, mint én, te is sikertelen vagy. Máskor Soha-ember kínozta, aki azzal győzködte, hogy nem lett volna ez, ha mindig nemet mondott volna. Néha-ember mégis újra nekifutott és néha nemet mondott és néha igent, és néha sikerült, amit eltervezett és néha nem.

Néha-ember megértette, hogy a boldogság SOHA nincs ingyen, és a döntéseink MAJDNEM mindig foglalnak magukba tévedéseket, de NÉHA nem.