„Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.” Zsolt 73,26

Ha szó szerint érthetnénk az „az vagy, amit megeszel” kifejezést, a kisfiam egy nagy tál csokis fagyi lenne.

Még nem volt akkora, hogy adhattam volna neki, de már akkor imádta. Néhány éve történt, hogy megállt előttem, és – az érzelmi rámhatás végett - előrebiggyesztett alsó ajakkal csokis fagyit kért. Sosem tudtam ellenállni zabálnivaló arckifejezésének, most is elővettem a jégkrémes dobozt a fagyasztóból.

Felnyitottam a fedelét, de már csak az egyik sarkában volt fagylalt. Időt nyerek, és kevesebbet kell mosogatni, ha nem kanalazgatom át egy tálkába, így hát odaadtam Michaelnak, egye meg a dobozból.

Ezzel aztán kiengedtem a szellemet a palackból.

Michael felfedezte, hogy ha a dobozból eszik, nem korlátozódik az adagja két-három gombócra, s ezzel megnyílt számára a világ. Azóta nem fordult elő, hogy mikor jégkrémet kért, ne kérdezte volna meg, hogy ehet-e a dobozból.

Michael vágya a korlátlan adag fagyira elgondolkodtatott. Számunkra is megnyílik a világ, ha határtalanul vágyunk Istenre. Az a szó, amit a zsoltáros használ a fenti igeversben, amit osztályrésznek fordítottak, adagot is jelent. Annyi, amennyi kielégít, amennyire szükségem van. A zsoltáros tudja, hogy meg fog inogni, szíve és teste is megadja magát a kísértésnek, tárgyakban és emberekben keresi majd a kielégülést, de azt is tudja, hogy Isten mindennel ellátja, amire szüksége van.

Az Úr megfelelő adagnyi energiával tölt fel, ha gyengék és elesettek vagyunk. Megerősít, ha félünk, ha csüggedünk, ha idegesek vagy fáradtak vagyunk. Megígérte, hogy botlásainkat megbocsátja. S ami a legfontosabb, akármeddig feszítjük is vágyainkat, s próbálunk örömöt és kielégülést találni földi dolgokban, Ő türelmesen kitart, és nyújtja Önmagát, míg rá nem jövünk, hogy amire valóban szükségünk van, az csak egy nagyobb adag Belőle.

Az „osztályrésznek” fordított szó „örökrészt”, „örökséget” is jelent a héberben. Gondoljunk úgy Istenre, mint örökségre, Ő mindenestül nekünk adja magát. Annyit kaphatunk Belőle, amennyit csak kérünk, amennyire csak vágyunk.

Mikor szomjazó szívvel Jézushoz járulunk, tökéletesen kielégíti vágyainkat, meggyógyítja sebeinket, fedezi szükségleteinket. Amikor Istenről és az Igéről van szó, nyugodtan ehetünk egyenesen a dobozból!

Uram, szítsd fel bennem a vágyat Igéd iránt. Minden nap kérek Belőled, és számítok rá, hogy mindig fedezed a szükségleteimet.  Ámen.

(Encouragement for today, 2012.05.25., Tracie Miles, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest.com)