2019. október 6. – Évközi 27. vasárnap

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz. Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.

Lk 17,5-10

Elmélkedés:

Hitünk jutalma
Az apostolok egykori kérése az idők folyamán újra és újra megismétlődik a Krisztus-követő emberek ajkáról, s ehhez csatlakozunk mi is a mai napon, amikor Jézushoz fordulunk: „Növeld bennünk a hitet.” A hit Isten ajándéka, amelyet azonban nem egy terebélyes fa nagyságában, hanem apró magként kapunk tőle, és ez a mag az ő kegyelme és a mi közreműködésünk által folyamatosan növekszik bennünk.
Az évszázadok igehirdetésében a hittel kapcsolatban talán a „hit kapuja” kifejezés szerepel a legtöbbször, amely kép az Apostolok cselekedetei szentírási könyvben tűnik fel először. Szent Pál apostol első missziós útja végén kísérőjével és munkatársával, Barnabással visszaérkezik Antióchiába, ahonnan elindultak. Itt egybegyűjtötték az egyház tagjait és elbeszélték nekik tapasztalataikat, azt, hogy „milyen nagy dolgokat művel általuk az Isten, és hogy a hit kapuját megnyitotta a pogányoknak” (ApCsel 14,27). Munkájuk gyümölcsét és jelentőségét így foglalhatjuk össze: A hit ajándékát és a hit szerinti élet jutalmát, az üdvösséget Isten nem csak az ószövetségi választott nép, a zsidó nemzet tagjainak adja meg, hanem a pogányoknak is, minden embernek. Isten üdvözítő terve tehát nem korlátozódik egyetlen népre, hanem az egész emberiségre kiterjed, Isten minden ember előtt megnyitja a hit kapuját. Ez a kapu szüntelenül nyitva áll, s rajta keresztül léphetünk életközösségre Istennel, s rajta keresztül léphetünk be az Egyházba.
Valahányszor elhangzik Isten szava és mi engedjük, hogy ez az isteni Ige megérintse és átformálja szívünket, akkor tulajdonképpen már át is léptünk a hit kapujának küszöbén. A földies gondolkodás korlátain és a tapasztalatok bizonyosságán úgy tudunk túllépni, úgy tudunk átlépni Isten természetfeletti világába, amelyet a hit és a bizalom légköre hat át, hogy elfogadjuk Isten szándékát és akaratát. Igen, ebben az értelemben a hit a mi válaszunk a bennünket megszólító, a velünk szeretetközösségre lépni akaró és az üdvösségre meghívó Isten szavára. A hit útjának kiindulópontja a keresztség felvétele, záró pontja pedig a halál, amelyen át az örök életbe lépünk. Az örök életben, a mennyben pedig nem lesz szükségünk a hitre, de ez természetesen nem hitetlenséget jelent, hanem azt, hogy a földi élet során a hit által ismerjük meg az Istent, a mennyországban viszont már színről színre láthatjuk őt. Szent Pál apostol így ír erről a korintusi hívekhez címzett levelében, a szeretet-himnuszban: „Most tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre” láthatjuk Istent (1Kor 13,12).
Hitünk tartalmát így foglalhatjuk össze röviden: Hiszünk Istenben, aki a szeretet és aki Szentháromság. Hiszünk az Atyában, aki a világot és benne az embert megteremtette. Hiszünk az ő Fiában, Jézusban, aki kereszthalálával megváltott minket. Hiszünk a Szentlélekben, aki az idők végéig jelen van a világban, hogy megszentelje az Egyházat és a Krisztusban hívőket, és a hit útjára vezesse azokat, akik jószándékkal keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre.
Hitünk jutalma az örök élet. Ezt olvassuk az evangéliumban: „Aki hisz a Fiúban, Jézusban, az örökké él” (Jn 3,36). Forduljunk ma és életünk minden napján Jézushoz: Növeld bennünk a hitet, Urunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Add nekünk a hit csodálatos ajándékát! Add, hogy minden kételkedés, hitetlenség, kicsinyhitűség ellenére is felfedezzük magunkban a mustármagnyi hitet! A hit nem élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Ezért most azt kérjük tőled, amit egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat. Segíts, hogy hitemből jótettek fakadjanak! Bízom benne, hogy elnyerem majd a hit jutalmát, az örök életet.