2020. szeptember 20. – Évközi 25. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Mt 20,1-16a

Elmélkedés:

Kemény dió

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd megértése és üzenetének elfogadása sokak számára túl kemény dió. Feltörhetetlen és felfoghatatlan. Hiába töröm fel számukra újra és újra ezt a diót, azaz hiába magyarázom el százszor és ezerszer, hogy semmiféle igazságtalanság nem történt, hanem csak az emberi irigység szól a méltatlankodókból, egyesek továbbra is csak azt hajtogatják, hogy itt bizony akkor is igazságtalanság történt, s ezzel szépen visszateszik a történetet a számukra feltörhetetlen dióhéjba.

Elismerem, hogy első hallásra valóban igazságtalannak tűnik a történet, de érdemes jobban megvizsgálnunk, hogy mi történt. Igen, valóban bosszantó, hogy ugyanannyi fizetséget kaptak azok, akik egész nap fárasztó munkát végeztek, mint azok, akik csak egy fél napig vagy egyetlen óráig dolgoztak. Bosszantó, mert azt képzelnénk, hogy aki többet dolgozik, az több bért érdemel, mint aki kevesebbet dolgozik. Ez rendjén is volna, csakhogy Jézus története nem az emberi igazságosság elvére épít, főként nem az emberi irigységre, hanem Isten nagylelkűségéről szól. Az embernek pedig ezt a nagylelkűséget kellene megtanulnia Istentől. Mivel a példázatban szereplő gazda pontosan kifizette azt az egy dénár munkabért, amiben megállapodott a reggel munkába állókkal, ezért igazságtalanságról nem beszélhetünk. Az pedig már egy másik kérdés, hogy a gazda nagylelkű volt azokhoz, akik kevesebbet dolgoztak, mert ők is egy dénárt kaptak. Aki a gazda nagylelkűségét igazságtalanságnak tartja, az soha nem fogja megérteni a történet mondanivalóját, számára a dió feltörhetetlen marad. Nézegetheti, forgathatja, keresheti a nyitját, ütheti egyre nagyobb kalapáccsal, a dió egyre keményebb lesz minden ilyen ütéstől.

A kemény dió feltöréséhez még egy szempontot érdemes előhoznunk. Jézus a mennyek országáról beszél itt. Az ember Istentől kapja a jutalmat, a fizetséget földi életéért, és ez az örök élet, az üdvösség. Isten ezt adja mindenkinek függetlenül attól, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb életet élt.

A fizetség, amit Isten ígér, mindenki számára ugyanaz. Ő nem tesz különbséget az emberek között, mindenkinek ugyanazt szeretné adni. Ha engedelmes szolgáiként élünk, számíthatunk erre a jutalomra. De irigység ne legyen bennünk! Inkább Istenhez hasonlóan mi is legyünk nagylelkűek! Tegyük fel magunknak a kérdést: sok-sok bűnünk miatt megérdemeljük az egy dénárt, az üdvösséget, az örök életet? Aztán próbáljunk meg őszintén válaszolni rá! Aligha érdemeljük meg. Az üdvösség nem érdemeink jutalma, hanem Isten ajándéka. Ha Isten csak igazságos volna, akkor mi büntetést érdemelnénk bűneink, hűtlenségünk, engedetlenségünk miatt. De Isten nem csak igazságos, hanem irgalmas is! Ha elnyerjük az örök életet, az nem a mi érdemeinknek, hanem Isten nagylelkűségének köszönhető!

Befejezésül még egy gondolat a történethez: az egy dénárt úgy is felfoghatjuk, mint belépőjegyet a mennybe. Ezt a belépőt mindenkinek a kezében kell tartani és majd felmutatnia. Nem kell kettő, egy is elég. Nem szükséges jól bebiztosítanunk magunkat, hogy minden zsebünkbe teszünk egyet vagy kettőt, aztán majd egyet felmutatunk. Egy német mondás szerint „az utolsó ingnek nincs zsebe.” Zsebek nélküli ingben lépünk majd át a mennyországba. Örülj, ha Istennek végzett szolgálatodért megkaptad az egy dénárt! Fogd a kezedbe és indulj vele a mennybe!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Te minden embert meghívsz szolgálatodra és megígéred nekünk az örök üdvösséget. Segíts, hogy egész életünkben neked szolgáljunk, a te nevednek szerezzünk dicsőséget. Szolgálatunkat szabadon vállaljuk és irántad való szeretetből végezzük az üdvösség reményében. Légy hozzánk igazságos és irgalmas! Segíts minket, hogy végső célunkat, az örök életet mindig szem előtt tartsuk és szüntelenül törekedjünk feléd! Tartsd távol tőlünk az irigységet, hogy örülni tudjunk annak, ha mások is az üdvösségre jutnak!ÁMEN