2021. április 23. – Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,52-59

Elmélkedés:

Az elmúlt napokban Jézusnak a csodálatos kenyérszaporítás után mondott beszédét olvastuk részletekben az örök élet kenyeréről. Tanításának vége felé megszólalnak a jelenlévő zsidó vezetők is, kérdéseket tesznek fel neki, miként erről a mai evangéliumi részben olvasunk. Jóindulattal nevezhetnénk ezt beszélgetésnek is, de valójában vitába szállnak vele, hitetlenségükről tanúskodó ellenvéleményt fogalmaznak meg, s ez a vita egyre feszültebbé válik. Ezt kérdezik: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Ebből úgy tűnik, hogy megértették a beszéd lényegét, de mégis félreértésből fakad a kérdés, hiszen ők szó szerint értették szavait, azaz azt gondolták, hogy úgy kell megenni Jézus testét, ahogyan a húsvéti bárány húsát elfogyasztják a húsvéti szertartáskor. Értetlenségüket, hitetlenségüket, kételkedésüket érzékelve Jézus nem vonja vissza korábbi kijelentését, de még csak nem is árnyalja azt, hanem még határozottabban kijelenti: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.”

Ettől a ponttól kezdve Jézus szavaiban már az első keresztény közösség hitvallása is tükröződik. Azé az új közösségé, amely az utolsó vacsorán születik és amely már hittel vallja, hogy Jézus feltámadt a halálból. Erről tanúskodik a beszédben a következő kijelentés: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Krisztus testének vétele erősítse bennünk a feltámadás és az örök élet hitét!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!” Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése! Ámen