2020. március 8. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”

Mt 17,1-9

Elmélkedés:

Megmutatta dicsőségét

Nagyböjt 2. vasárnapján Jézus színeváltozásáról olvasunk az evangéliumban. A mi Urunk a három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János társaságában felmegy a hegyre. Mire felérnek, beesteledik. Jézus kissé félrevonul, imádkozik. Aztán hirtelen arra lesz figyelmes a három apostol, hogy nagy fényesség támad, amely nem egyszerűen körülveszi őt, hanem belőle árad a fény, a világosság. Lukács evangélista kifejezetten megemlíti, hogy ez az átváltozás, ez a ragyogás akkor jött létre, amikor Jézus imádkozott. Ezt írja: „Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó” (Lk 9,29). Imádkozás közben Jézus olyan közel kerül az Atyához, olyannyira áthatja őt az Atya jelenléte, hogy az isteni dicsőség sugárzik belőle, mégpedig az emberek számára látható módon. A művészeti alkotásokon sok esetben úgy ábrázolják ezt a jelenetet, hogy Jézus kissé felemelkedik a földről, így beszélget Mózessel és Illéssel. Ebben a felemelkedésben nincs túlzás, ténylegesen is megtörténhetett, ugyanakkor jelképes is. Jézus felette áll a természeti törvényeknek, felülemelkedik a földi élet korlátain, felette áll az életnek és halálnak, felette áll az időnek. Isten örök dicsősége ragyog rá és sugárzik belőle. Ugyanez a dicsőség fog majd sugározni belőle, amikor feltámadása után megjelenik tanítványainak. A színeváltozás eseménye felébreszti bennünk a vágyat, hogy mi is meglássuk az Úr isteni dicsőségét és feltámadásunk után eljussunk az ő dicsőséges országába, a mennybe.

Szeretnék még elmondani egy történetet, ami a jócselekedetekre ösztönöz minket. Tudjuk, hogy a nagyböjtben a böjt és az imádság mellett ezt ajánlja figyelmünkbe az Egyház. Jócselekedeteinknek ugyan sok esetben nem látjuk azonnal a hatását, de később biztosan beérik annak gyümölcse.

Egy pénteki napon, a tanítás után egy elsős gimnazista fiú összepakolta mindenét az iskolában. Valamennyi könyvét és tanszerét, minden felszerelését összeszedte, hogy hazavigye, még azokat a dolgait is, amire a következő hetekben szüksége volt, s amit nem szoktak hazavinni hétvégére a tanulók. Egyik társa figyelte ténykedését és magában tűnődött: Miért visz mindent haza a hétvégére? Kíváncsi volt, ezért utána indult. Látta, hogy az udvaron nekiszaladtak a többiek. A könyvek, amik nem fértek el a táskájában és a kezében vitte őket, szanaszét repültek, a szemüvege szintén. A társa odasietett és segített neki összeszedni mindent a földről, majd pedig elkísérte hazáig. Így kezdődött a barátságuk. Évekkel később, amikor befejezték az iskolát, az érettségi után ezt a fiút kérte fel az iskola a ballagási beszéd megtartására, mert ő volt a legjobb tanuló. Nem beszélt az ezernyi élményről, hanem csak egyetlen dologról, amit ebben az iskolában a legértékesebb ajándékként kapott az évek során: a barátságról. Felidézte, hogy elsős korában egyszer nagyon maga alatt volt, nehezen ment a tanulás, ezért ott akarta hagyni az iskolát. Odahaza is gondjai voltak, haragban volt a családtagjaival, ezért meg akart szökni otthonról. Egy nap össze is pakolta mindenét, de akkor találkozott valakivel, aki segített neki, jószándékkal közeledett hozzá és ez a találkozás, ez a kezdődő barátság azonnal megváltoztatta tervét, tovább folytatta tanulmányait az iskolában és a családjával is kibékült. A történet tanulsága: Nem tudhatjuk, hogy egy-egy cselekedetünk, egyetlen jó szavunk valakihez, milyen hatással lesz rá, hogyan alakítja az ő sorsát, életét. A mai nagyböjti vasárnapon ezt a gondolatot vigyük magunkkal: Tegyél jót mindig!

© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyánk! Megerősít minket a te tanúságtételed. Hisszük, hogy Jézus a te szeretett Fiad, ezért őt hallgatjuk és őt követjük! Felvesszük újra életünk keresztjét és elindulunk Jézussal! Nem csupán arra gondolunk, hogy életünk végén a halál vár minket, hanem távolabb nézünk, hiszünk a feltámadásban, hiszünk az örök életben. Életünk leggyengébb pillanata az, amikor meghalunk. De könnyebb erre a pillanatra felkészülnünk annak tudatában, hogy a halál után a te kegyelmedből új életre támadunk. Hisszük, hogy te vagy lelkünk gyógyítója. Hisszük, hogy a mennyországba, az örök boldogságba hívsz minket. Légy irgalmas hozzánk, és add meg nekünk a bűnbocsánat tiszta örömét!