A novemberi hideg csendben mintha csak megelevenednének Ady Endre 

fájóan szép sorai: 

Ó hányszor kell a sírra néznünk, 

Hogy vigasztaljuk önmagunk, 

Dobjuk el a tettető álcát: 

Ma ünnep van, ma sírhatunk. 

(Ady: Halottak napján)

Bennem ilyenkor egy kérdés tevődik fel: 

Elég időt szentelünk-e életükben szeretteinknek? 

Gondolom, mindenki fejében megfordult már 

- a sír előtt állva az a gondolat, hogy mily rövid az élet.

Ezen a napon minden más

Újra mélyen érint meg a gyász

Nincs már velünk együtt

Kit ismertünk vagy szerettünk

Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok

Fülemben újra megcsendült a hangod

Szinte látom minden mozdulatod

Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket

Ezek a fények világítsanak Neked

Örök világosságban, békességben nyugodj

Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!

(Baj Anna)

Halottak napja - e gyászos ünnep arra is rávezethet minket, 

hogy az élet "túléli" a halált.

Halottak napja: visszapillantó tükör, vizsgája szemnek, emberségnek.

A ,,legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István nagycenki nyughelyének bejáratánál olvashatjuk: ,,Voltunk mint ti, lesztek, mint mi." 

A komor mondat, mely egy alapvető igazságot fogalmaz meg, jól illik a sírkerthez, a sírás helyéhez, ahol szembesülünk az elmúlás gondolatával. 

Halottak napja minden ember számára újra felidézi azt a napot, 

amikor utolsó útjára kísért egy olyan hozzátartozót, aki közel állt hozzá. 

A mai napon egy kicsit újra átéljük az egykori temetéseket, 

de ugyanakkor a hívő ember elgondolkodik azokon a reményteli mondatokon, melyeket a mai szentírási szakaszokban hallott. 

,,Ne szomorkodjatok úgy, mint akiknek nincsen reményük" (Tessz 4,13) 

Természetes, hogy szomorkodunk egy szerettünk elvesztésén, 

de ne úgy szomorkodjunk, mint aki nem hisz az örök életben. 

A mi szomorúságunkba a mai napba az örökélet reménye vegyüljön: 

ha meghalunk is, akkor is örökké az Úrral leszünk. 

A sír előtt állva és most is az emlékezés pillanatában 

merjük vigasztalni egymást ezzel a tanítással. 

Mert mi akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk, 

és ebből a legfontosabb a földi élet: 

ne a halál után, hanem még e földi létben mutassuk ki szeretetünket.

Ady Endre szerint: ha a sírra nézünk, az örök élet reményével vigasztaljuk magunk

Ima: 

Istenünk, gondviselő édes Atyánk! 

Szomorú szív­vel és vigasztalást kereső vággyal jöttünk Hozzád ebben az órában is.

Lelkünkben itt élnek ma is, akik el­távoztak, szellemük, lelkük itt él közöttünk. 

Ilyenkor, Halottak Napján újra és újra megértjük,hogy a halállal nincs vége min­dennek, nem szakad el minden kötelék, amelyet az élő és a halott között a hit, a példaadás, 

a re­mény és szeretet szálai kötöttek össze.

Istenünk, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket. 

Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mi­től rettegnünk, 

mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk. 

Szeretetetedtől semmi nem szakaszt­hat el sem életünkben, sem halálunkban. 

Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést, lelkünk­nek örök üdvösséget atyai kebleden. Ámen.

Mindannyiunknak vannak halottai, akikre emlékezünk.

Emlékezünk és gyújtsunk egy szál gyertyát. .

Ilyenkor, halottak napján sokunk lelkében felvetődik a kérdés, 

amit a költővel kérdezünk:

Mi lesz velünk, ha elfut a nyár?

Mi lesz velünk, ha életünk lejár?

Ha ránk borul örök vak éjjelünk,

Uram, mi lesz velünk?

Ha már nem leszünk és nem érezünk,

Ha e világból örökre kifogyunk,

S egy koporsó lesz minden otthonunk,

Ha nem marad csak rideg telünk,

Uram, mi lesz velünk?

Találjuk meg a választ Gárdonyi Géza: Útra készülődés című írásban:

,,Miatyánk Isten, mindeneknek Atyja,

kihez hajlunk, mint fű a Nap felé,

az én szívem kétség nem szorongatja,

midőn indulok végórám felé.

A halál nekem nem fekete börtön,

Nem fázlaló, nem is rút semmiképpen:

Egy ajtó bezárul itt a földön,

S egy ajtó kinyílik ott fenn az égen:

Ez a halál!"

Emlékezzünk eltávozott szeretteinkre és gyújtsuk meg a gyertyát!