Nem búcsúztunk el

Nem búcsúztunk el egymástól drága jó anyám,
hisz egyikünk sem tudta, hogy létidőd lejár,
s azt sem, hogy fáradt szíved megáll néhány percre,
mert erőtlenné tette az élet nehéz terhe.

Nem mondhattam el, hogy mennyit jelentett,
mikor könnyes szemmel vártad érkezésemet,
s mikor asztalodon halomba állt az a sok-sok földi jó,
ami csak szép mesékben volt megtalálható.

Már nem köszönhetem meg, hogy röpke életed
a benne lévő percekkel nekem szentelted,
ahogyan azt sem, hogy egykor megjutalmaztál,
azon élettel, amiről te csak álmodni tudtál.

Kun Magdolna

K.M..jpg

Válasz

A hála szavai

Hálásan köszönöm édes Istenem,
hogy nehéz napjaimban ott voltál velem,
és erőt adtál nékem, mikor éreztem,
túlélési harcom már nem én nyerhetem.

Hozzád fohászkodtam, s téged kértelek,
hogy mentsd meg fáradt lelkem, gyönge testemet,
mert oly sok dolog van még az e világi létben,
aminek véghezvitelében nem lehetett részem.

Te meghallgattad imám, esdő könyörgésem,
és újult reményt adván megengedted nékem,
hogy ép lélekkel térjek vissza azon életbe,
melynek legnagyobb értéke a hitnek ereje.
Kun Magdolna
Kép: Zsólyominé Kiss Mária

A hála szavai.jpg

Válasz

Ima értünk

Sorsunk immár, Istenem, a te kezedben van,
így hozzád fohászkodunk a továbbiakban,
s téged kérünk, adj erőt, hogy túlélje a világ,
ezt a végsőnek látszó halálos csapást.

Nézd azt a sok ártatlan, gyönge öreget,
kik az élettel szemben vesztesek lettek,
mert az emberi gonoszság nem ismer határt,
s csak játéknak veszi az életért futást.

Pedig nekik is van gyermekük, van kedves unokájuk,
kik szeretettel, tisztelettel gondolnak reájuk,
s kiknek szívük szakad meg, ha már időnap előtt
elvesztik a szülőt, vagy a drága nagyszülőt.

Óvd hát, Uram, óvjad őket, s mind-mind azokat,
kik betegeket ápolnak, kik lelket gyógyítnak,
mert csak úgy nyerhetünk békét, diadalt, csatát,
ha a megmérettetésben te is mellénk állsz.

Amíg te vagy, ki erőt ad, nem kell attól félni,
hogy győzhetetlen ellenséggel kell majd szembenézni,
mert tudjuk, ahol Isten van, ott marad annyi hit,
ami egy élhetőbb és jobb világ útja felé visz.
Kun Magdolna

Legyél te is az.jpg

Válasz

A példa mi vagyunk

Rá milyen jövő vár, milyen sors és élet,
ha engeded, hogy a világ irányítson téged,
s ha hagyod, hogy báb legyél, kinek nem adatik meg
a szabadság érzése, mi emberré tehet.

Ha te nem állsz ki magadért, hogy várhatod el,
hogy unokád szembenézzen egy olyan élettel,
ami számára is rabság lesz, veszéllyel teli,
mely gondolkodó tudatát halálra sebzi.

Egy nap megkérdi unokád, miért hagytad azt,
hogy feletted más emberek uralkodjanak,
akik megfosztanak álmaidtól, akiket nem érdekli az,
hogy semmibe veszik szabadságodat.

A példa te vagy, hisz már megtanulhattad,
milyen érzés, ha porba hull a szabad akarat,
s milyen fájó, ha ezt a törékeny és röpke életet,
mások mondják meg, hogy kell leélned.

Az unokák a mi véreink, a mi jövőnk és álmunk,
hisz az ő jövőjük lesz, az miben örömöt találunk,
de csak akkor, ha általunk majd mind megtanulják,
amíg harcra kész az ember, nem lehet bukás.
Kun Magdolna

A példa mi vagyunk.jpg

Válasz

Ha gyengül szívverésünk

Ha fáradt lesz a léptünk, ha gyengül szívverésünk,
ha már úgy érezzük utunk legvégéhez értünk,
fel ne adjuk hitünket, s azt a csöppnyi kis reményt,
mely a további túléléshez mindenképp elég.

Hisz ott vannak az unokák, kik erőt adnak nékünk,
ha netán könnyekbe fulladna mindaz miért éltünk,
s ha netán lanyhulna majd bennünk az a régi kitartás,
amellyel túlléphettünk ezer, és ezer akadályt.

A végsőkig kell harcolnunk, mert nem adhatjuk fel,
akkor sem ha az a másik part már túlontúl közel,
hiszen minden egyes napunk új értelmet nyerhet,
amíg unokáink lesznek, kik a cél felé vezetnek.
Kun Magdolna

Kun Magdolna.jpg

Válasz

Márciusi napfény

Tavaszt csal arcomra a márciusi napfény,
álmodozón szép, lágy melódiát,
mely feledteti velem, hogy átfagyta a tél
a lelkemben kongó rideg muzsikát.

Most virágok virulnak a messzi hegyeken,
patakok víztükrét kékíti az ég,
s ébredő erdők zümmögik a madarak dalát,
melyek szívembe éneklik az élet ütemét.
Kun Magdolna

K.M..jpg

Válasz

Kínzó szegénység

Oly sok ember van kit nem kímélt az élet,
ki naponta átéli a kínzó szegénységet,
s azt a megalázó sorsot, mit el kell viselni,
mert nincs módja ellene semmit sem tenni.

Oly sok ember van, ki sosem tudja meg,
hogy a gondtalanul leélt élet milyen is lehet,
s milyen lehet az, ha nem kell küzdeni
azért, hogy egy csöppnyi ételt meg tudjon venni.

Ha az emberek átéreznék mások fájdalmát,
talán a nyomorgók könnyeit is felszárítanák,
s akkor megváltozna minden, szebb lenne a világ,
mert hallanák egymás segélykérő szavát.
Kun Magdolna

Válasz

Mi édesanyák

Mi édesanyák sosem nyugszunk meg,
mert bennünk az aggódás is éppoly nagy, mint a szeretet.
Így hát nincsen olyan perc, s nincs tán olyan nap sem,
mikor anyai szívünk nyugalommal kel fel.

A mi számunkra nincs nyugalom, sem olyan pillanat,
melyben ne éreznénk valamiért szívfájdalmakat,
hiszen mi folyton-folyvást úgy látjuk gyermekeinket,
mint kiket az időmúlás sosem érintett.

Tudom, aggódásunk mindaddig bizton megmarad,
míg szívünkben a dobbanás hangot hallattat,
s míg el nem érjük azt az utat, hol minden megtett lépés,
csillagfényű könnybe zárja a szent anyai érzést.
Kun Magdolna

Mi édesanyák.jpg

Válasz

Mikor a Nap felkel

Mikor a Nap felkel, aludni mennek a csillagok,
de előtte megköszönik Istennek,
hogy reményt adó fényük ma is épp oly tisztán
felragyoghatott.

Amíg az éjszakai égen a felderengő csillagok
fényeikkel felviláglanak,
nem kell attól félnünk, hogy elveszik a világ,
és magával ragad minket a sötét áradat.

Hiszen minden csillagnyomban földi élet fénylik,
mely álmainkat vigyázza egész ébredésig,
hogy el ne tévedjünk, ha majd az éji sötét árnyak,
útját állnák egy új nap világának.
Kun Magdolna

Mikor a Nap felkel.jpg

Válasz

A magány fájdalma

Elkerülhetetlen, hogy egyszer mind magunk legyünk,
és azok nélkül éljünk, kiket nagyon szeretünk,
mert senkinek nincs megadatva, hogy együtt menjenek
azon hosszú útra, mely vissza nem vezet.

Nem tudjuk elkerülni, hogy a magányosság csendje,
szívünket és, lelkünket messze kerülhesse,
és ne könnyeinkkel sirassuk el mind-mind azokat,
kik életünkhöz, sorsunkhoz hozzá tartoztak.

Mind tudjuk, milyen szomorú is az egyedüliség,
az a fojtó szívfájdalom miről beszélni nehéz,
s az a mindennapos túlélő harc mindazok felett,
kik régen feladták már az életküzdelmet.

Ha magányos embert látsz, kit könnyes csendje kínoz,
szólj hozzá egy pár szót, adj szívednek hangot,
mert talán ez a bátorító, biztató hang sarkallja majd arra,
hogy ne bukjon el idő előtt az egyedüli harcba.
Kun Magdolna

K.M..jpg

Válasz