Levél Istentől:

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám.

Még ha csak néhány szóban is,

de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled.

De észrevettem, nagyon lekötött, hogy kitaláld, mit vegyél fel.

Amikor kapkodva készülődtél, tudtam, hogy lenne néhány perced köszönni, de túl elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél.

Aztán láttam, amint felpattantál, azt hittem, beszélni akarsz velem, de te e helyett a telefonhoz rohantál és felhívtad egy barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek.

Végső soron azt hiszem, több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad le a fejed.

Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszélt hozzám, mielőtt enni kezdett.

Te nem tetted. Rendben.

Nem tudom szereted-e a TV-t vagy sem, de bármi megy benne, Te csak ülsz és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg TV-zés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor túlságosan fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted.

Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Még meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal.

Nagyon szeretlek téged és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt gondolatára.

Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, Te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a szeretetemmel.

Remélem ma szánsz rám egy kevés időt. Legyen szép napod!

Barátod: Isten

           CSAK A KEGYELEM

Támasz nincs velem – csak a kegyelem.

Semmi más nem tart meg engem,

mint törött mankó hagy cserben,

s csak a kegyelem marad énvelem.

Mit érek magam? Mind haszontalan

amit tettem és elértem;

Megrontotta bűnöm, vétkem.

Védő nincs velem – csak a kegyelem.

Isten jósága, Jézus halála,

Szentlélek-adta új élet –

más nem adhat békességet

nékem idelenn! – Csak a kegyelem.

Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.

megtisztul Jézus vérében,

győz a Bárány erejében

s zengi szüntelen: Csak a kegyelem…

Ahogy sebzetten, észrevételen

őz rejtőzik sűrűségbe,

roskadok le Hozzád térve,

s gyógyír nincs velem – csak a kegyelem.

S bár az ős gonosz támad, ostoroz –

kárt lelkemben hogyan tenne!

Betakar Isten kegyelme!

Csak az van velem! – Csak a kegyelem.

És ha fájdalom terhét hordozom,

ha sötét, mély völgybe érek,

ott is kísér tiszta fényed.

Más fény nincs velem. – Csak a kegyelem.

Hadd énekelem: Csak a kegyelem!

Elég életre, halálra,

elérni örök hazámba!

Elég szüntelen. Csak a kegyelem.

Ámen

/Dora Rappard verse/