„Összejöveteleinkről ne maradjunk el mint némelyek szoktak, hanem buzdítsuk egymást annál inkább, minél közelebb érzitek a napot.” 

Zsid 10,25

Rajtakaptad már magad, hogy naponta többször megnézed az emaileidet, a facebook oldaladat?

Egyik reggel, ahogy felkeltem ellenőriztem az emaileimet. Aztán elkészítettem a reggelit, majd újra megnéztem a postaládámat. Reggeli áhítat után ismét. Elmentem ügyeket intézni, és mikor haza értem, megint. Bevallom, szeretem a bejövő leveleimet rendszerben tartani, de azért ez ennél többről szólt.

Próbáltam magyarázatot keresni. Éreztem, hogy a Szentlélek gyengéden arra késztet, álljak meg egy percre, és kérdezzem meg magamtól: „Miért nézegeted annyit az emaileidet?”

Hagytam, hogy a szívem őszintén feleljen. Nem tudom, Isten válasza volt-e vagy az enyém, de a Lélekkel összefonódott gondolataimban így fogalmazódott meg a válasz: Azért térsz mindegyre vissza, mert szeretnél kapcsolatban lenni egy jó baráttal.

Ám az is igaz, hogy hiába néztem meg akárhányszor az emaileket, sosem éreztem, hogy ez kielégíti sóvárgásomat.

Valamikor életem hajszájában lecsökkentettem a barátaimmal való kapcsolatot rövid levélváltásokra. Az elmúlt évben annyira megtelt a napi életem a gyerekekkel, iskolai programokkal, családi szükségletekkel, a házas életem szinten tartásával és új munkahelyi feladatokkal, hogy mindezekért valamit fel kellett áldoznom.

Nem akartam, hogy a családom vallja kárát a sűrű programnak, ezért kértem Istent, mutassa meg, hogy tudnék mindent egyensúlyban tartani.

Úgy éreztem, arra indít, hogy csökkentsem a telefonálgatásokkal, a szomszédokkal való csevegéssel, a barátokkal töltött időt. Nem szakítottam meg a kapcsolataimat, de a személyes találkozásokat a minimális szintre korlátoztam.

Aznap reggel a gépem előtt ülve rájöttem, hogy nem találtam meg az egyensúlyt. Átestem a ló túlsó oldalára. Mindegyre megnézem az emailes postaládámat, mert a bennem lévő, Isten által alkotott vágyat a kapcsolatra a fehér képernyővel, billentyűkkel írt fekete betűkkel akarom kielégíteni.

A szívem többért sóvárgott. Isten rámutatott email-vadászatom okára és céljára, arra, hogy lelkem magányos szegletét csakis barátokkal való személyes találkozásokkal, beszélgetésekkel tölthetem ki.

Később felhívtam egyik legjobb barátnőmet. Ráért, ezért kikapcsoltam a gépet, félretettem a munkát, és egy kávézóban találkoztam vele.

Igen, erre vágytam: szem- és szívkapcsolatra, személyes beszélgetésre.

Tudom, nem könnyű barátságot építeni. Időt igényel. És időnk korlátozott mai rohanó életünkben. De a fejlett technológia korában észre kell vennünk, hogy az email, a tévé, az sms, a túl sok program hamis kapcsolatérzést kelt.

Bár mindezek a dolgok szükségesek, csak módjával használjuk őket, mert nem helyettesítik a személyes kapcsolattartást.

Akkor a távoli ismerősökkel, az internetes barátokkal való kapcsolattartás nem is lényeges? Dehogynem. De Isten olyan kapcsolati formákra teremtett minket, amikor egymás szemébe tudunk nézni, megölelhetjük egymást, és szemtől szemben beszélgetünk.

El kell szakadnunk a géptől, a tévétől, és tudatosan szakítsunk időt közelben lakó barátainkra. Keressünk alkalmat, hogy leüljünk beszélgetni, és szemtől szemben ülve megoszthassuk mindazt, ami velünk történik.

Mai igénk arra hív, hogy ne hanyagoljuk el az összejöveteleket, ahol közösen imádkozhatunk, és erősíthetjük egymást. Itt és másutt is a Bibliában azt látjuk, hogy az „összejöveteleket” fontosnak tartja Isten.

Jézusnak is szüksége volt a személyes kapcsolatokra. Barátokkal vette körül magát, bár állandó kapcsolatban volt az Atyával. Mindig mellette volt János, Péter és Jakab, s leggyakrabban a többi kilenc tanítvány is. De más barátai is voltak, mint Mária, Márta és Lázár. Együtt étkeztek, beszélgettek többek között a lelkiélet igazságairól, s azok alkalmazásáról a mindennapi életükben. Jézus példájából is látjuk, mennyire fontos kielégítenünk a személyes kapcsolatok utáni sóvárgásunkat.

Uram, belém ültetted a barátok iránti vágyat. S én mégis alig szakítok időt a napi rohanásban a személyes kapcsolattartásra. Segíts, hogy mindenekelőtt Téged, a legtökéletesebb Barátot, keresselek, s aztán nyissak a többiek felé, hogy igazi jó barátjuk lehessek.  Ámen.