Jézus mondta:  "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?  Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?  Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?  Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.  Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"  "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?  Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.  De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.  Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."Mt 6,25-34.

MINDENNAPI KENYERÜNK

Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. (Lk 12,29)

A férjem farönköket szállít a fűrésztelepre. Nemrégiben a telepre vezető utat mocsárrá változtatták a napokig tartó esőzések, megakadályozva a közlekedést.

Egyik napról a másikra éltünk, ezért anyagi és élelmiszerforrásaink kifogytak. 

Emlékszem a gyerekek miatti aggodalmamra. Ebben az aggodalomban Lukács evangéliumának egy szakasza csendesített le, és adott belső nyugalmat, emlékeztetve, hogy Isten nagyon jól ismeri a helyzetünket. Összegyűjtöttem a családot, és leültünk az üres asztal köré. Imádkoztam, és hálát adtam Istennek.

Öt perccel később megszólalt a csengő.

Az egyik szomszéd volt, akit még nem nagyon ismertünk, mert nem sokkal azelőtt költöztünk ide. Rengeteg ennivalót hozott ajándékba. Elmondta, hogy sok embert hívott vendégségbe arra a napra, de csak kevesen jöttek el. "Nem bánnák, ha megoszthatnák ezt a kis ételt, mert ez túl sok a számunkra?" - kérte. 

Úgy éreztem, mintha Jézus történetét éltem volna át, amikor megszaporítja a kenyeret követői számára. A kapott ajándék olyan volt, mint a tanítványok által összegyűjtött tizenkét kosár. Az étel kitartott addig, míg a férjem újra kezdhette munkáját.

Isten mindig tisztában van a szükségleteinkkel, és hűséges és szeretetteljes válasza néha csodálatos módon érkezik.

Imádság: Köszönjük Istenünk a mindennapi ételt. Hálát adunk, hogy megsokszorozod a keveset, amink van. Ámen.

Mivel Isten hűséges, ezért nem szükséges félnünk. 

Neri Ruth Gattinoni (Buenos Aires, Argentína)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉHSÉG FELSZÁMOLÁSÁN FÁRADOZÓKÉRT!