Tandari Éva :Egy Hang szól halkan...

Keserű szavak élednek a papíron...
Ám egy Hang szól halkan az éjben:
Múljék el szívedből a fájdalom,
hisz mi él; itt él Szívem rejtekében.

Itt él, s Én számon tartok híven
minden kihullott könnyet s hulló átkot,
s mindenki érdeme szerint arat majd
Kezemből égő ostort
vagy Égi-szép Virágot.

Én vagyok az Út, melyen lépni kell,
s ha más útra tér a balga láb,
újra és újra kell induljon
míg tisztelni tudja az Én utam porát !

Újra és újra kell induljon
hogy mit vetett; learassa híven,
s csak akkor kap zugot Szívem rejtekén
ha megtisztította Mezőmet egészen.

Nem hagyhat senki másra örökül
egyetlen lábon álló, keserves kalászt...
- S ki hogy értette meg az Igét;
Akként kérem rajta számon az aratást...

Nem kérek a balgától bölcset,
de nem tűröm a Bölcstől a balgát...
Így simítom el az Utak mély ráncait
hogy fénylő legyen egyszer minden reggel...
- Fénylő, mint ÉN vagyok:
AZ ÉLŐ IGAZSÁG !!
Ámen

T.É..jpg

Válasz

Mindig csak fel...

Vihar-fellegek szállnak fölénk
orvul takarva Holdat, Csillagot
Hajunk vad szél cibálja konokul:
s mi mégis a Fényben haladunk...

Testünk zápor veri konokul
villámok fénye agyunkba vág
Forr, dühöng köröttünk az egész
féke-vesztett, átok-terhes Világ

Szavaink égzengésbe halnak
földre hull csókunk, mosolyunk
eső cseppje veri áldó szavaink...
mi mégis folytatjuk utunk

fel... fel az Ég szent,
tiszta színe elé
lépve mindig csak a Fényben
hittel, megállíthatatlanul...

T.É..jpg

Válasz

S KI ÉRZI ÁT


A Golgota hegyén áll Jézus,
és Lelke most múltat idéz;
Mint óvta - védte útját
a vigyázó, Atyai kéz.

Betlehem csillaga fénylik még,
de már a jászol a ködbe vész,
csak egy tej-szagú, halk dal rebben,
s a ringató, Anyai kéz...

Száz utat őriz a lába,
s ezer áldást a kinyújtott kéz,
de mindez csak álom. Csak emlék,
- Már csak a Hegy van, s a Kereszt, A nehéz..

Arca most Ég fele fordul,
és Lelke a Jövőbe néz;
hová hull kiontott Vére..
- Kit áld a szög - tépte kéz...

Kiért ver végsőt a Szíve ?
Ki az, ki a Keresztre néz ?
Ki hallja meg hívó hangját ?
- S ki érzi át, a Kereszt míly nehéz...

T.É..jpg

Válasz

S Én megáldom...

Várd az éji órát...
Várj egy tiszta percet...
Várj, s ha a Csend ölel;
emeld fel fáradt lelked

Tárd fel szíved rejtekét
Tárd fel minden gondod
mutasd meg mind a vétket
és mutasd örömöd, mosolyod

Tárd ki szíved egészen Felém
mint igaz, őszinte Gyermek...
Vállald minden tiszta perced,
s bánd szívvel az ártó tetteket.

~ Így lépj Felém tiszta, éji órán
s Én megáldom minden
mosolyos ~ örömös perced
s vétkeid elfújja Irgalmam
csak mint semmi
oda nem illő pelyhet...

T.É..jpg

Válasz

Isten felé nyújtom...

Állok az Ég alatt, s nézem
mint ébrednek a csillagok.
Találgatom: Mit üzen nékem
mely épp fejem fölött ragyog...

Mesét üzen tán, s álmodást.
Ezer-szín, éji látomást.
Üzen millió szív-dobbanást,
mit csak Isten hall: senki más.

Üzen tiszta, gyermeki mosolyt,
és üzen szerelmes szemvillanást...
Üzen induló, ártatlan Életet,
és megnyugvó, békés Végállomást...

Állok az Ég alatt, s figyelem
az ezernyi csillag-vallomást.
Isten felé nyújtom kezem,
és Felé nyújtok egy hálás,
hallhatatlan fohászt...


Tandari Éva

T.É..jpg

Válasz

HOLNAP IS ITT LESZEK

Bújjatok mind a Jászol közelébe
ti megfáradt aggok... síró gyermekek,
hogy a barmok a ti szívetekre is leheljék
mit Nékem adnak: Az éltető meleget...

Bújjatok csöpp Szívem mellé bátran,
hogy titeket is láthassanak az Emberek,
kik netán még az Ünnepek múltán is
lehajolnak, hogy lássák az Ígéretet...

- És bújjatok Mellém akkor is,
ha már senki sem keresi a Jászlat:
Én akkor is itt leszek véletek
és Szívem rejtekére zárlak,

.. hogy viselhetőbbé váljék a könny,
.. és édessé legyen Vélem a fájó gyalázat.

Én akkor is itt leszek hogy óvjam szívetek
ha senki sincs többé ki kinyújtsa kezét,
hogy köztetek osszam szét Szívemből
az Áldott Éj homályba lökött,
...... ....... holt semmivé-vált,
...... ........... ........ - mégis Élő Szeretetét...

Tandari Éva

HOLNAP IS ITT LESZEK.jpg

Válasz

MA IS -- UGYAN AZOK

Miért csak ma ül alázat ,
és béke lelkeden ?
Mért engeded , hogy az ünnep
~ csak egy-napos legyen ?

Mért csak ma jut eszedbe ,
hogy segíts az Emberen ?
~ Hisz a millió szenvedő
melletted él szüntelen !

Mellettük jársz nap mint nap ,
és nem osztasz vigaszt !
Nem élesztesz szívükben
~ egy parányi Tavaszt !

Pedig ők ugyan azok ,
mint az év ~ többi napján ,
és - lásd - a síró Kisded
~ ott van mindőjük karján ...

És ma sem fáznak jobban ,
mint fáztak tegnap, és fáznak holnap ,
és a Kisded ott sírt már tegnap ,
.. ~ és ott fog sírni holnap ...

De már bezárul szíved ,
mert elmúlott az Ünnep ,
és nem érintik már meg lelked
a kíntól hulló könnyek ...

Tandari Éva

T.É..jpg

Válasz

Szólj még Mama ...


Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
~ Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
.
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...

Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.

~~ Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
~ De elszállt a Szó, mint a pillanat ...

Most érteném már! Fogadnám ...
~ De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...

T.É..jpg

Válasz

Szólni kell


Ily kor krónikásának lenni :
hálátlan feladat !
Minden hibát számba kell venni ,
hisz inteni kell a Fiakat ...

El kell mondani az Apák vétkeit ,
hogy ne törjék fejjel Ők is a falat !
El kell mondani : a sok " tévedésből " ...
mily tengernyi könny , és gyász fakadt !

Tudniuk kell : mi Rájuk vár ...
~ míly rettentő feladat !
Tudniuk kell , hogy téves az Út ,
min eddig az Ember haladt .

Hisz a vak törtetés ; a gyűlölet :
Nem adott soha kenyeret !
Veszélybe sodort a Világ
minden születendő Gyermeket ...

Inteni kell Őket már most ,
hogy ÍGY : Élni nem lehet !
~ Ők talán még megmenthetik
a Jövőt ...
. . a Földet ...
- .. az Életet !

T.É..jpg

Válasz

Áradat


Fekete hullámként
árad a Gyűlölet !
Elborít mindent :
Fényt ; Anyát ; Gyermeket !

Összetör védtelen ,
lüktető szíveket ,
letarol minden
mozduló Életet ...

Eltapos minden
csendülő éneket ,
nem hagy meg semmit :
- Csak a könnyeket ...

T.É..jpg

Válasz