„Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe, attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz.”

 (Józsué könyve 1. fejezet 7. vers)

Gyermekkoromban sokszor hecceltük egymást barátaimmal: „Nyuszi vagy! Nem mersz felmászni erre a magas fára!” „Nem mersz leugrani csúszda tetejéről!” „Nem mered megfogni a keresztes pókot!”…

Persze mindezt ma már nem bátorságnak, sokkal inkább gyerekes vakmerőség próbának és szándékos bajkeresésnek mondanám. Hisz, meggondolatlanul csupán puszta erőfitogtatás miatt csináltuk ezeket.

Azonban Józsué, a Biblia többi szereplőjéhez hasonlóan nem a vakmerőség, hanem a bátorság és a hit embere volt. Aki nagyon is tudatában volt gyengeségeinek, félelmeinek, de hajlandó volt szembenézni és leszámolni azokkal. S célja nem saját rettenthetetlenségének bizonygatása, hanem Isten erejének felmagasztalása.

Ez a felülről jövő erő adott neki bátorságot és tette képessé, hogy Isten népének vezetőjeként a honfoglalás során nekiinduljon a megáradt Jordánnak (3. fej.), vagy fegyver nélkül megostromolja Jerikó városát (6. fej.).

Később ugyanez az erő töltötte el a fiatal Dávidot, mikor kiállt Góliát ellen, vagy Dánielt és társait, akik a bálványimádás központjában, Babilonban is nyíltan felvállalták hitüket, akárcsak a későbbi mártírok egészen napjainkig.

De mi a helyzet veled? Azt mondod, szereted Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből?

Akkor légy bátor és erős nemet mondani az önző anyagias világ csábításának! Légy bátor és erős és mutasd meg a megjelenéseddel, a viselkedéseddel, a szavaiddal, hogy kihez tartozol, és mit hiszel!

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38)

Viszont „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel.3:5)