Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.  Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam!  Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal!  De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!  Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre.  Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap.  A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.

1Kir 17,8-16.

ÉPP ELÉG

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

Édesanyám élete utolsó éveiben magatehetetlenné vált, és napi huszonnégy órás gondozást igényelt. Ahelyett, hogy egy otthonban helyeztük volna el őt, a nővéremmel és a fivéremmel úgy döntöttünk, hogy a saját otthonában tartjuk, és keresünk mellé egy ápolót. Végül is gondozásának költségei emelkedtek, és megtakarított pénze elfogyott. Pénzügyeit én intéztem. Annak ellenére, hogy mi gyerekek kipótoltuk édesanyánk jövedelmét saját megtakarításainkból, a helyzet siralmas volt. 

Egyik nap könnyek közt és reményvesztetten imádkoztam Istenhez segítségért. Ámulva tapasztaltam, hogy éppen elég volt a pénz anyám kiadásának a fedezésére - se több, se kevesebb! Hónapról hónapra kezdtem jobban bízni Istenben, hogy ő gondoskodik anyám szükségeiről. Így is történt. Édesanyám már nem él. De valahányszor visszaemlékszem élete utolsó éveire, bámulattal tölt el, és alázatra indít Isten hűsége. Megláttam, hogy ma is történnek csodák. 

Az Úr imádságában (Mt 6,9-13) Jézus tanított minket imádkozni, hogy "mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma" - az arra a napra elegendőt. Megtanultam, hogy Isten meghallgatja ezt az imát.

Imádság: : Drága Istenünk, emlékeztess minket arra, hogy te mindig be akarod tölteni szükségeinket. Ámen.

Naponta kérd Istentől, amire szükséged van! 

Betty Norman (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ IDŐSEKÉRT ÉS CSALÁDJAIKÉRT!