Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. 

Zsoltár 103:1-3.

Jézus soha nem várná el tőlünk, hogy mi legyünk az Ő dicsőségének világossága, ha nem biztosított volna kiutat a bűntudat sötétségéből.

A Sátán egyik célja elérni azt, hogy a múltbéli hibáink miatt érzett bűntudatunk beárnyékolja az életünket.

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.”

Ézsaiás könyve 26:3

A mindennapi híreket böngészve felteszed magadnak a kérdést. Megéri? Megéri az elveidhez ragaszkodni, kitartani a jó mellett, és ezt a szemléletet adni tovább az utókornak? És Isten egy különleges módon adja meg a választ a benned bolyongó kérdésekre. 

Épp a játszótéren sétálsz a Pöttömmel. Egyik csúszda, másik csúszda, harmadik csúszda.

,, Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott.

 De kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban."Lk.21:37-38

 Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"

 Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem:

 Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?"

 Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

2021. március 30. – Nagykedd

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta.

"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz." Józsué 1:9

Olvasd el:

Józsué 1:1-9

Zsidók 13:5-9

Efézus 3:12-21

Jó eséllyel, most éppen elég sok nagy dolog előtt állsz. Érettségi, főiskola, karrier – csupa felnőttes dolog. Könnyen érezheted mindezt túl soknak.

Virágvasárnapon senki sem látta igazán Jézust. Nem Őt. Azt látták, hogy a reményük újjáéled, az igazságtalanságuknak a végét és a könnyebben követhető utat ünnepeltek.

Pálma ágakat lengettek, leterítették legszebb ruháikat, de ők csupán egy átmeneti királyt láttak, nem a Szenvedő Szolgát.

Virágvasárnap teljes szívükből énekeltek Hallelujját, és ha tudták volna megkoronázták volna Jézust, de nem értették az Ő küldetését.

Ők nem látták Jézust.

Jézus bemegy a három testvér, Lázár, Mária és Márta házába és ott asztalhoz telepszik, hogy együtt vacsorázzanak.

Abban az időben asztalközösségben lenni sokkal többet jelentett, mint ma. A táplálkozáson túl az asztalközösségnek sokkal nagyobb volt a lelki jelentősége.

A zsidók számára az asztalközösség gyakorlása egybekapcsolódott az Isten országa várásával, kifejezte azt, hogy a Messiás el fog jönni és akkor majd asztalt fog teríteni az övéi számára.

2021. március 29. – Nagyhétfő

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.

„Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztus halottaiból való föltámadása által, élő reménységre szült újjá minket” 

1Pt 1,3

Húsvét volt, de nem volt kedvem ünnepelni. A tudatom elfogadta az új élet igazságát, de a lelkem úgy érezte, a holtak völgyében járok.

Minden húsvétban arról énekeltünk, hogy Jézus legyőzte a halált, és örvendtünk feltámadásának.

Miről szó ez az ünnep?

Jézus ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe a kereszthalála előtti vasárnapon.

Ujjongó tömeg vette körül, de amint megtudták, hogy nem a földön, nem az elnyomók elűzésével akarja megvalósítani Isten országát, a nép csalódott benne, elfordult tőle.

A szerető mennyei Atya soha nem akar öldöklést, háborút, szenvedést, ő más forgatókönyvet szeretett volna - mivel mindenható, előre tudta, prófétái által megjövendölte a Messiás sorsát, de nem ő rendelte el, hogy Jézust keresztre kell feszíteni, hanem mi, emberek.