Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.  A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.  Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak,  és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.

 Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen,  de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz.

2020. október 19. – Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”.

Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek?

HALLOTTAM egy tudósról, aki azt mondta Istennek: Már nincs szükségünk rád. Tudunk embereket klónozni, szívet átültetni és minden olyan dolgot, ami egykor csodának számított. Isten azt válaszolta: Ez szép, de lássuk, hogy valóban nincs szükségetek rám. 

Indítsunk egy emberalkotó versenyt. Az egyetlen szabály, hogy porból kell embert csinálnod.

A tudós beleegyezett és lehajolt a földre egy marék porért. 

Isten rászólt: Na, ne olyan hevesen! Menj és szerezz magadnak saját port!

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.

A kicsi szív nagyot dobbant.

„Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.” Zsolt 145,18

Nyáron múlt két éve, azt hittem, egy szokásos hétfői napra ébredek. De egyáltalán nem volt olyan, mint máskor.

Úgy éreztem, késsel hasogatják a bensőmet. Görcshullámokban tört rám a hányinger, kétségbeesetten reméltem, hogy elmúlik. Megpróbáltam lábra állni, de felüvöltöttem, és visszaestem az ágyra.

Berohant a család, majd elszáguldottak velem a sürgősségire, remélve, hogy ott megkapom a fájdalmat enyhítő segítséget.

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

Zsoltárok könyve 42:12

Igen, könnyű kétségbeesni. Talán a legkönnyebb válasz a bajban. Kapsz egy rossz hírt, vagy még ez sem jutott el hozzád, csak az az idegtépő csend vesz körül, amikor nem tudsz mást tenni, mint várni és várni. 

Ekkor egy kis vezérhangya keresztülrágja magát a józanság védőbástyáján. Csak egy apró gondolat, ami átfért a szűk résen.

Ne add fel! Légy kitartó!

Amikor az ismert lengyel zongoraművész Ignacy Paderewski annak idején eldöntötte, hogy zongorázni tanul, zenetanára úgy vélte, ehhez a hangszerhez túlságosan kicsi a keze.

Amikor az ismert Olasz tenorista Erico Carusó először próbált bejutni az ének szakra, tanára kijelentette: olyan a hangja, mint az ablakon befütyülő szél.

Amikor Angliában a közismert államférfi, Benjamin Disraeli először állt fel beszélni a parlamentben a képviselők kifütyülték és nagyot nevettek, amikor kijelentette: “Most ugyan leülök, de eljön még az idő, amikor hallani fogtok rólam.”

Henry Ford első autójában nem volt hátramenet.

Képzeld el, egy reggel arra ébredsz, hogy azt álmodtad, hogy az éjszaka pikk-pakk, tuti keresztény lettél.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Aztán megmosakszol, és belebotlasz egy este ottfelejtett piszkos zokniba, amit a férjed a szennyes tartó helyett a szőnyeg közepére helyezett és egyetlen pillanat alatt eltűnik kereszténységed. Hát a Te Alkotód nem így dolgozik!

Isten próbákat enged életedbe, hogy igazi krisztusi jelleműre formálódj.

2020. október 18. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók!

„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Jn 3,30

Valamikor a hetvenes évek végén egy orvosi szobában ültem a szüleimmel a Bascom Palmer Szemklinikán. Az orvosok, miután kielemezték a vizsgálatok eredményét, épp igyekeztek elmagyarázni, mit jelent a retinitis pigmentosa diagnózis. Elmondták, hogy fokozatosan elveszítem a maradék látásomat is, és akár teljesen megvakulhatok.