2020. október 12. – Hétfő

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.

„Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.’” 1Kor 2,9

Az erkélyen ülve néztem és hallgattam a gyerekek vidám sivalkodását, csobbanásait az alattunk lévő medencében.

Egy kislány különösen megragadta a figyelmemet. Olyan hatéves forma lehetett, a sárga karúszók a karján, mint a vérnyomásmérő mandzsettái.

Egy ember, aki egy vasárnap reggel a templomba igyekezett, nagyon meg volt lepve, mikor az ördögöt a templomajtó közelében találta.

- Mit csinálsz te itt? - kérdezte meglepetéssel.

- Éppen úgy megyek a templomba, mint ti - felelte a sátán. - Hiszen az emberek azért járnak oda, hogy ellenem imádkozzanak és prédikáljanak, ki védelmezne hát engem, ha magam nem lennék ott?

- És hogyan védelmezed magadat? - kérdezte erre a templombajáró.

Ó, erre a célra van nekem ezerféle eszközöm is!

"Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd."

Példabeszédek könyve 24. fejezet 10. verse

A legtöbbször a nyomorúságot az anyagi javakkal hozzuk összefüggésbe: Nem gondolunk az emberben dúló belső harcokra, amelyek nyomorúsághoz vezetnek, és legrosszabb esetben még halálba is taszítanak egyeseket, vagy ugyanúgy elfelejtkezünk a fizikai nyomorúságról. Észrevétlen támad, és halált is okoz.

Megkérdezhetjük magunktól, hogy a három közül valamelyik érint e bennünket?

2020. október 11. – Évközi 28. vasárnap

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem.

„Izsák hatvanesztendős volt, amikor ezek születtek.” 1Móz 25,26b

Elfáradtál már a várakozásba, hogy Isten válaszoljon imádságodra? Én igen.

Belefáradtam, hogy nap mint nap, hónapról hónapra, évről évre elmondjam ugyanazt a régi kérést. Belefáradtam, hogy újra meg újra emlegessem Istennek a még mindig fennálló problémát. Belefáradtam, hogy hallom, ahogy ismételgetem ugyanazokat a régi témákat az imádságomban, s arra gondolok, vajon Istent nem fárasztja-e ezek hallgatása ugyanúgy, mint engem az, hogy mondom őket.

 Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. 

 Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; 

 ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. 

 Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait. 

 Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 

 Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld. 

 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk.

2020. október 10. – Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”

Lk 11,27-28

Elmélkedés:

Két felkiáltás hangzik el a mai evangéliumban. Az elsőt egy asszony mondja, akit nem nevez meg az evangélista, mert nem az ő személye a lényeges, de szavaiból arra következtethetünk, hogy már átélte a szülés és a gyermekgondozás örömét.

„Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. „ Iz 58,11

Attól még hogy nagyszerű, ami történik, nem biztos, hogy Istentől van. Ez így van, és onnan tudom, mert én is képes vagyok úgy manipulálni a helyzeteket, hogy nagyszerű dolgok süljenek ki belőle.

Őszintén utálom a manipulálni szót. Olyan, mint valami durva, szemcsés dolog, ami dörzsöli a lelkem puha, sima felületét.

„Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.”

Zsoltárok könyve 118. fejezet 8-9. fejezet

Elmesélem egy gyerekkori élményemet. Tél volt, és akkoriban (nem volt azért az olyan rég) még nagy telek voltak, vagyis sok hó hullott.

Általános iskolás voltam, éppen akkor mentem felső tagozatba. Az iskola udvarán a nagyok (ezek voltak a hetedik nyolcadikos osztályosok) egy erődöt építettek, ahonnan dobálták a kisebbeket, vagyis minket.