Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak… (Róma8:1)

Az Újszövetségben olvashatjuk annak az asszonynak a történetét, akit házasságtörésen értek. Korának vallásos vezetői, már elítélték őt az elméjükben, és törvényeik szerint meg kellett kövezni az ilyet.

Kíváncsiságból Jézus elé vitték az asszonyt, hogy vajon Ő mit fog tenni vele. Azonban Jézusnak a helyzetre adott válasza mindnyájukat meglepte.

Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.(5 Mózes,33:27)

A Példabeszédek 3:5 ezt tanítja: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Ezt nem mindig könnyű megtenni. Néha az tűnik természetesnek, hogy megpróbálunk mindent saját erőből megfejteni, és idegennek érezzük, hogy egyszerűen elengedjük a dolgot és Istenben bízzunk.

A bizalom egy döntéssel kezdődik. A szívedet teljesen át kell adnod a bizalomnak, az elméd, akaratod és az érzelmeid csak ezután fogják követni.

 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.

 Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." (Máté11:28-30)

Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor semmi sem úgy történik, ahogy terveztük.

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint. (Ef.3:20)

Életünk során szembe kerülünk olyan helyzetekkel, kihívásokkal, amik elerőtlenítenek minket. Előfordulhat, hogy nem látjuk a kiutat, vagy nem tudjuk elképzelni, hogy megváltozhatnának a dolgok, és feladjuk.

Az igazság azonban az, hogy hívőkként sohasem vagyunk erőtlenek, így sohasem kell „csak úgy” feladnunk! Isten a kifogyhatatlan erő forrását helyezte belénk.

Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.

Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem,

de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3:12-14)

A minap elmélkedtem azon, amit Pál mondott a Filippi 3:12-14-ben.

A Biblia azt mondja: „Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így lesznek sikeresek a terveid” (Példabeszédek 16:3).

Nem azt mondja, hogy „Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így meglesz minden, amit akarsz.” Nem, azt tanítja nekünk, hogy bízzuk az Úrra a dolgainkat, és hagyjuk, hogy Ő irányítsa a lépteinket.

Tudnunk kell, hogy Isten már előre terveket állított fel számunkra. A kérdés az, hogy vajon az Ő terveiben járunk, vagy a saját fejünk után megyünk?

Isten megteremtette Ádámot és Évát, majd uralmat adott nekik minden teremtménye fölött. Az uralom azt jelenti, hogy az első emberpár gondjaira bízta Isten a teremtett világot.

Hatalmat kaptak a föld felett, hogy azt a föld javára használják. Isten egy csodálatos kertbe helyezte őket, és így szólt: „Legyetek gyümölcsözőek és sokasodjatok.” A világon minden tökéletes volt, mígnem egy napon az ellenség belépett a területükre.

A minap beszélgettem egy férfivel, akinek rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie élete során. Legtöbbünk nem találja magát ilyen helyzetekben, mint ez az ember. Tragikus gyermekkora volt.

Szemtanúja volt egyik családtagja meggyilkolásának, majd a barátnője élete virágjában hirtelen elhunyt. Azt mondta, ez annyi fájdalmat és keserűséget okozott neki, hogy elkezdett foglalkozni az öngyilkosság gondolatával.

Minden, amit teszünk egy mag, ami magában hordoz valamit a következő nemzedék számára. Lehet, hogy úgy érzed, nem számítasz különösképpen, de Isten azt mondja, hogy ha helyesen élsz, akkor igenis hatással leszel másokra. Jézus azt mondta: „Világítson hitetek az emberek között, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék a ti Mennyei Atyátokat.”

Vegyük észre, hogy nem azt mondta, hogy az emberek a szavainkra fognak figyelni, hanem az életünkre, arra, amit teszünk.