„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” 

Jn 10,27

Ültem a heverőn, kibámultam az ablakon, és a jövőn töprengtem. Új lehetőségek jelentek meg a láthatáron. Izgatott voltam, de féltem is, hogy túlságosan belebonyolódom, agyamban egymást váltották a megválaszolatlan kérdések: Igent vagy nemet mondjak? Mire hív Isten? Hogyan tudnék rájönni, mi az ő terve és célja a jövőmmel?

Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba."

Lk 18,15-17.

2020. december 13. – Advent 3. vasárnapja

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor?

„Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” 2Kor 3,4-5

„Biztos, hogy oroszlánszelídítő akarsz lenni?”- kérdezte anyu széles mosollyal. Ez volt az első reakciója, mikor akkori barátom, Barry, a szüleim elé állt, és megkérte a kezem.

„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”

Zsidókhoz írt levél 12:14-15

Advent időszakában talán könnyebb szépet mondani. Talán könnyebb a szeretetről, elfogadásról, egymás megbecsüléséről beszélni. Könnyebb hangsúlyozni, hogy Isten előtt mindenki egyenlő, hogy itt az ideje végre összefognunk nekünk, embereknek a Jóért.

Az Indiából származó kardamomot a fűszerek királynőjeként tartják számon és az egyik legdrágább fűszer a sáfrány és a vanília mellett. A kardamomot rendszeresen használják ételek ízesítőjeként az indiai konyhában. Nemcsak főételeket ízesítenek meg a segítségével, hanem desszertekhez és italokhoz is hozzáadják, hiszen kellemes, édes ízt kölcsönöz ezeknek.

A kardamon nagyon gazdag vitamin- és ásványianyag-forrás, gazdag kalciumban, káliumban, magnéziumban, foszforban és C-vitaminban.

2020. december 12. – Szombat

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

A fények ünnepén nemcsak a makkabeusok görögök feletti győzelmére emlékezünk.

Az év azon időszakában, amikor az éjszakák a leghosszabbak, a zsidó emberek a hanuka nyolc napján apró lángokat gyújtanak, melyek nemcsak otthonukat, hanem szívüket is beragyogják.

Mit ünneplünk hanukakor?

A hanuka - a szó jelentése: megtisztítás, megszentelés - a zsidóság egyik legnagyobb ünnepe, mely nyolc teljes napon át tart.

A fény ünnepe, mely egy, a zsidó történelembe ritkaságszámba menő győztes szabadságharcra, illetve ahhoz kapcsolódóan egy valódi csodára emlékeztet.

„Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt.” (János 10:22-23)

Jézus legjobb barátja János elbeszélése szerint Jézus Jeruzsálemben volt Hanuka idején: ez a Felszentelés ünnepe. Vajon a követői miért nem ünnepeltek? Igazság szerint voltak, akik ünnepeltek. A Hanuka egy zsidó ünnep, de Isten nem rendelte el a megünneplését a Bibliában.

Összekuporodva ült már vagy fél napja a koncentrációs tábor egyik sarkában.

A csúcsok felől havas szél fútt, de már nem fázott. Már fázni sem tudott. Tétován bámult maga elé. Zsákrongyba csavart, mállott cipőjét nézte, de nem látta.

Körülötte csonttá soványodott alakok ölelgették a felszabadító katonákat. Friss ételszag csapta meg. Nagyot nyelt, szájában összefutott a nyál, de nem volt ereje, hogy fölkeljen. Hazagondolt. Vajon élnek-e?