A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani!

"Elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.”

Kolossé 3:13

Emlékszel még Jézus utolsó szavaira a kereszten? ,,Elvégeztetett!” A szó szerinti fordítás talán így hangzana: ,,Teljesen kifizetve.”

Soha nem felejtem el, amikor végre kifizettem a hitelt az első autómra. Mikor a negyvennyolcadik és egyben utolsó fizetnivalót küldtem el, megünnepeltem, hogy végre az enyém az a kicsi, élénk, kék Chevrolet Vega minden alkatrészével együtt.

„Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.”

(Korinthusbeliekhez írt második levél, 9. fejezet 6-7. vers)

Ó, hányszor fantáziáltunk és énekeltük a Hegedűs a háztetőn című musical főszereplőjével, Tevjével a tejesemberrel együtt: ’Ha én gazdag lennék, jaga-diga-diga-daj, jaga-diga-diga-daj…’

No de mihez is kezdenél annyi pénzzel?

2020. december 15. – Kedd

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”

Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában.

Veronika kedvetlenül rakosgatott a szépen feldíszített kis karácsonyfa alatt. A munkájával elégedett volt, de elszorult a szíve arra a gondolatra, hogy ez ismét csak: - nagy hűhó semmiért!

Már hetek óta lázasan készülődött, a szeretet ünnepére. Ujjongó örömmel várta Dórát, a kislányát, szent estére, szerény kis otthonába. 

Tudta, ez a látogatás csupán néhány boldog órát jelenthet neki, hogy azután még elviselhetetlenebb legyen a magány. Ha erre gondolt, már nem is tudott igazán örülni és sajnos képtelen volt, erre nem gondolni. 

Az óra most négy órát mutatott, öt órára jön Dóra.

Minden körülmény között hálát adjatok...

(1 Thessz. 5:18, angol fordítás)

Pál írta a Thessalonikai levelet. A vers olvasásakor talán arra gondolunk, milyen szépen csengő szavak is ezek. Majd felületesen hálát adunk a mindennapjainkért és folytatjuk a napi rutinunkat. A valóságban azonban nagyon kevesen tudjuk igazán észrevenni és hálásan megköszönni a bennünket körülvevő áldásokat.

„Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Csak néztem a földön szétszóródott csillogó törmeléket, összegabalyodott vezetéket, és kitört belőlem a sírás. Felborult karácsonyfám miatti idegességem, szomorúságom elérte a csúcspontját.

2020. december 14. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”

Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”

„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

Mik 6,8 (KG)

Néha olyan bonyolult tud lenni az élet. Jó volna mindig tisztán látni, mi a helyes döntés. De akár kapcsolatokról, akár feladatokról vagy anyagiakról van is szó, könnyen összezavarodom. Főleg mostanában.

Olyan időszakába értem az életemnek, amikor döntenem kell, hogyan tovább.

Egy novellát olvastam régebben, nem tudom már, ki írta, egy legendát mesél el, amely arról szól, hogy amikor a mennyei angyalkórus Betlehem mezején zengte: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség”, az egyik kis angyal hirtelen elhallgatott. És bár csak egyetlen hang némult el a kórusban, mégis megzavarta az egész harmóniát. A körülötte állók is elbizonytalanodtak, és a mennyei énekkar megzavarodott. Szerencsére a tapasztalt, idősebb angyaloknak volt lélekjelenléte, és biztos hangjukkal megmentették a kórust. 

Az egyik főangyal magához intette a kis angyalt, és megkérdezte tőle:

-Miért hallgattál el?